Tizennégyszer nyert a lottón egy férfi: az egész csupán egyszerű matematika

Az 1990-es években Stefan Mandel román-ausztrál közgazdász és kis csapata úgy döntött, lottózni fog, és ha már játszik, akkor nyer is. Újra és újra és újra és újra. A bravúrt természetesen nem úgy érték el, hogy ismerték a győztes számsort. Mandelnek volt egy rendszere, amelyet először Romániában vetett be a lottónyeremény érdekében, ahol nyert is, majd a pénzből hivatalnokokat vesztegetett meg, hogy először Európába, majd Ausztráliába utazhasson.

Ha megvan a matek, akkor már csak elég pénz kell a lottónyereményhez?

A lottónyeremény esélye elég kicsi. Az Eurojackpot nyereményösszege például egy szelvénnyel 1:139 838 160-hoz eséllyel szerezhető meg, ha pedig valaki úgy dönt, megduplázza az esélyeit egy másik szelvény megvásárlásával, akkor is csak 2:139 838 160-hoz az esélye, hogy övé lesz a vágyott pénzösszeg. Némi matekozás után azonban világossá válik, hogy 139 838 160 szelvény közül az egyik biztosan a nyertes kombinációt tartalmazza. Most már csak az a kérdés, honnan szerzünk annyi pénzt, hogy ekkora mennyiségű szelvényt vásárolhassunk? Ha sehonnan, akkor ez bizony zsákutca.

Mandel azonban észrevette, hogy bizonyos lottójátékokban a jackpot nyereménye több mint háromszorosára emelkedett, mint amennyibe a lottó minden egyes lehetséges kombinációjának felvásárlása került. Feltételezve, hogy minden számkombinációt meg tudott vásárolni, (szinte) garantált volt a befektetés megtérülése (feltéve, hogy több játékos nem nyer ugyanazokkal a számokkal, megosztva a nyereményt). Mandel döntött.

A problémák, bár már nem voltak matematikaiak, még mindig nem voltak kicsik. Először is elég befektetőt meg kellett győznie arról, hogy vegyen részt a játékban. Ezután ki kellett találnia, hogyan lehet megvásárolni minden lehetséges kombinációt, bármelyik lottótípussal is próbálkozzanak. Tekintettel arra, hogy több millió különböző kombinációt adhattak meg, ehhez algoritmusokat kellett létrehoznia a különböző kombinációk generálásához, majd mindezt ki is kellett nyomtatnia (akkoriban néhány szerencsejáték-társaságnál ez engedélyezett volt).

Mandel számos lottótípust megfigyelt, hogy megtalálja azt, amelyiknél a lehető lekevesebb számkombinációra szükség

Miután egy halom szelvényt kinyomtattak és készen álltak, vártak egy elég nagy jackpotra, és a csapat megvásárolta a szelvényeket a boltokban. Nem ment mindig zökkenőmentesen, tekintettel a szelvények nagy tömegére.

Különösen érdekes volt az akkor új virginiai lottó, amely csak az 1-től 44-ig terjedő számokat használt, ami azt jelentette, hogy 7 059 052 lehetséges kombináció volt, ami jóval kevesebb, mint a szokásos 25 millió vagy annál több lehetőség.

Amikor a jackpot elég magas volt — 15,5 millió dollár —, Mandel utasította a helyszínen lévő csapatát, hogy nagy tételben vásárolják meg a szelvényeket. A szokatlan vásárlást előre megszervezte, néhányan azonban kihátráltak a megállapodásból, és nem vették meg a saját szelvényeiket. Két napnyi vásárlás után Mandel csapata 6,4 millió szelvényt vásárolt a lehetséges 7 millió kombinációból, ami a garantált nyereményhez szükséges lett volna. Bár feszült volt a helyzet, a vesztes szelvények indokolatlanul nagy halmában mégis ott volt egy nyertes szelvény is.

Noha az FBI és a CIA is nyomozott utána, nem találtak bűncselekményre utaló jeleket. Mandel összesen 14 különböző lottót nyert meg, több millió fontnyi nyereményt zsákmányolva magának és befektetőinek, mielőtt visszavonult egy tengerparti házba Vanuatu trópusi szigetein.