Megfejtették Van Gogh festmény titkát: meglepő dolog derült ki a művészről

Egy új kutatás szerint Vincent van Gogh híres festménye, a Csillagos éj több, mint aminek látszik. A festmény ecsetvonásainak és színeinek elemzése szerint a turbulens, örvénylő égbolt számos közös vonást mutat a valós légkörben zajló láthatatlan áramlástani folyamatokkal. Van Gogh a képet 1889 júniusában festette, amikor éppen egy dél-franciaországi elmegyógyintézetben élt, ahol egy mentális összeomlásból épült fel, amely körülbelül hat hónappal korábban bal fülének öncsonkításával járt. 

Az olaj-vászonra festett remekmű a festő szobájának ablakából a kavargó égbolt látványát mutatja be, amelyhez az előtérben egy képzeletbeli falu is csatlakozik. A Csillagos éj a részletgazdag ecsetvonásairól és az élénk színárnyalatok használatáról híres. A festmény nemrégiben felkeltette a kínai kutatók figyelmét, akik felismertek némi hasonlóságot a spirális alakzatok és a folyadékok és gázok mozgásának tanulmányozásával foglalkozó áramlástanban megfigyelhető minták között. Ez inspirálta őket a festmény részletesebb tanulmányozására.

Vincent van Gogh ismerte volna a fizika törvényeit?

A Physics of Fluids című szeptember 17-én megjelent új tanulmányban a kutatók a festményeken használt ecsetvonások és színek apró részleteit elemezték, és megállapították, hogy ezek mindegyike nagy hasonlóságot mutat a légkörben lévő gázok „rejtett turbulenciájával”.

„Ez a természeti jelenségek mély és intuitív megértéséről árulkodik” — mondta a tanulmány társszerzője, Yongxiang Huang, a kínai Xiamen Egyetem áramlástani szakértője és oceanográfusa a közleményében. „Van Gogh pontos ábrázolása a turbulenciáról talán a felhők és a légkör mozgásának tanulmányozásából, vagy egy veleszületett érzékből származik, hogy hogyan lehet megragadni az ég dinamikáját.”

A kutatók alaposan elemezték a festményen az égbolton található 14 „örvényt”. Összességében ezek az alakzatok általában a Kolmogorov-törvény által megjósolt mintákat követték — ez egy fizikai szabály, amely leírja, hogy a légköri gázok hogyan mozognak különböző léptékekben a tehetetlenségi energiától függően. A festményen ezt a tehetetlenségi energiát a sárgák intenzitása képviseli a festményen — írták a kutatók.

Amikor a kutatók közelebbről megvizsgálták az örvényeket, azt is megállapították, hogy az egyes ecsetvonások távolsága és súlya összhangban van a Batchelor-féle skálázással, amely leírja, hogy milyen kicsi örvények és cseppek lehetnek, mielőtt szétoszlanak egy turbulens folyadékban.

Kolmogorov és Batchelor azonban évtizedekkel a művész halála után dolgozta ki törvényeit. Tehát Van Gogh biztosan nem a folyadék dinamikai ismereteket használta, hanem valószínűleg az égbolt vagy más, a természetben előforduló spirálok általános megfigyeléseiből merített ihletet. Hasonlóképpen, az energia és a sárga szín közötti kapcsolat szinte biztosan véletlen egybeesés — jegyezték meg a szerzők.