Gyerekként csodálattal néztük, ahogy az első hópelyhek szállingózni kezdenek, és pillanatok alatt hófehérbe öltöztetik a tájat. Ilyenkor alig vártuk, hogy szánkóra pattanjunk, hóembert építsünk, hógolyózzunk, vagy csak sétáljunk, élvezve, ahogy a hó ropog a csizmánk alatt. Sokaknak ez a hó iránti rajongás felnőttként is megmarad, és izgatottan várják, hogy eljöjjön a tél és megérkezzen az első hó. Legyen szó arról, hogy már alig várod az első hóesést, hogy belevethesd magad a havas kalandokba, vagy inkább puha takarók alá bújva vészeled át a hideg hónapokat, most elhoztunk egy hóembernyi érdekességet a tél legszebb ajándékáról.
Mit szólsz ehhez? Lehet, hogy felhúzod rá a szemöldöködet, de igaz: bár sokan álmodnak hófehér karácsonyról, a hó valójában nem fehér, hanem áttetsző. Bár sokan álmodnak hófehér karácsonyról, a hó technikailag nem fehér, hanem áttetsző.
A fehérség a hópelyhek felszínéről visszaverődő fénynek köszönhető, amely a pelyhek sokoldalúsága miatt minden irányba szóródik, így láthatóvá válik a teljes színspektrum.
A hó ezen kívül elképesztően sokféle színben pompázhat. A levegőben található por, a szennyező anyagok vagy a hideget kedvelő édesvízi algák feketére, narancssárgára vagy akár kékre is színezhetik. Az úgynevezett rózsaszín vagy görögdinnye hó pedig, amelyet az astaxantin nevű anyagot tartalmazó alga okoz (ugyanaz az anyag, amely a sárgarépában is megtalálható), már Arisztotelész írásaiban is említést kapott.
Az egyes hópelyhek alakját nagymértékben befolyásolja az őket körülvevő levegő hőmérséklete. Kutatások szerint -2 °C körül hosszú, vékony, tűszerű jégkristályok alakulnak ki, míg -5 °C-on inkább lapos, tányérszerű kristályok formálódnak. Ahogy a hópihe zuhan, a hőmérséklet további változásai alakítják a hat kar, vagyis a kristály „ágainak” szerkezetét.
A Compound Interest tudományos blog alkotója, Andy Brunning, gondos munkával 35 különböző hópehelytípust (és néhány más, fagyott csapadékformát) katalogizált.
Ezek a típusok oszlopos, sík, zúzmarás és szabálytalan formák, valamint ezek számos kombinációjaként jelennek meg.
Évtizedek óta keringenek történetek hatalmas hópelyhekről, amelyek a világ különböző pontjain hullottak – egyesek állítólag akár 5-15 centiméter átmérőjűek is voltak. Bár sokan kétségbe vonták ezek hitelességét, és hiányolták a bizonyítékokat, a tudósok ma már úgy vélik, hogy semmi sem akadályozza meg a hópelyheket abban, hogy ilyen méretűre növekedjenek.
Mivel a pelyhek mérete nem szerepel a hivatalos meteorológiai megfigyelési kategóriák között, lehet, hogy ezek a hatalmas pelyhek tényleg léteznek, de vagy nem veszik őket észre, vagy a szél széttöri őket, mielőtt földet érnének.
A frissen hullott hó elnyeli a hanghullámokat, így minden csendesebbnek és nyugodtabbnak tűnik a hóesés után. Viszont ha a hó megolvad, majd újra megfagy, a jég visszaveri a hangokat, ami miatt a hangok messzebbre és tisztábban terjedhetnek. Azonban nem kell aggódni, ha a havas tájban dalra fakadnánk, ugyanis a jódli nem okoz lavinát.
Számos tényező kiválthat egy lavinát, de a hang nem tartozik közéjük.
Sokkal nagyobb szerepet játszik a súly: hirtelen nagy mennyiségű hó érkezése, a szél sebességének növekedése vagy akár egy túlbuzgó síelő lépése is kiválthatja a veszélyes hóomlást. Viszont egy hangos, hamis éneklés, az nem fog lavinát indítani.
Gyakran hallani, hogy az inuitoknak 50 különböző szavuk van a hóra – ezt először cáfolták, majd később részben igazolták. Bármennyi szavuk is legyen rá, a skót nyelv még ennél is bővebb szókinccsel rendelkezik!
A Glasgow-i Egyetem kutatói szerint a skótoknak 421 kifejezésük van a hóra.
Például „skelf” (nagy hópihe), „spitters” (apró havas esőcseppek) és „unbrak” (az olvadás kezdete). A nyelv kapcsán érdemes óvatosnak lenni, ha hóviharra „blizzard” kifejezést használunk, ugyanis szigorú feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy valóban blizzardnak minősüljön. A látótávolságnak 200 méter alá kell csökkennie, miközben a szél sebessége eléri a 48 km/órát.
Egy valóban létező pszichológiai állapot a chionofóbia, azaz a hófóbia, amely a görög „chion” (hó) szóból ered. Bár a jelenség kialakulhat gyerekkori traumából, például egy havas baleset emlékéből, vannak irracionálisabb esetek is. Az érintettek például pánikba eshetnek a hó látványától, attól tartva, hogy csapdába esnek vagy betemeti őket a hó, még akkor is, ha egyetlen hópihe sincs a közelben.
Baby it's cold outside. Ahogy azt az ismert ünnepi dal mondja, azonban a hó 90-95%-ban csapdába ejtett levegőből áll, ami kiváló szigetelő anyaggá teszi. Ezért ássák magukat mélyre a hóban az állatok a téli hibernálás alatt, és ezért van az is, hogy egy iglu – amelyet csak a benne lévők testhője fűt – akár 100 fokkal melegebb lehet belül, mint kívül.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.