Nem csak a testével hódított a történelem leghíresebb magyar kurtizánja

Pilisy Róza – született nevén Schumayer Rozália – 1857. december 1-jén látta meg a napvilágot Pilisen. Szinnyei József bibliográfus szerint apja egy ismeretlen katonatiszt volt, aki elcsábította egy pilisi orvos lányát – Láng Borbálát. Szülei korán meghaltak, így az árván maradt Rózát a források szerint nagyszülei nevelték fel. 17 évesen szerelmével – egy huszártiszttel – megszökött otthonról és Budapestre költözött. A kapcsolatuk rövid időn belül véget ért – a férfi állítólag egy éjszaka után elhagyta – így Róza teljesen magára maradt. Mivel szégyellte magát, haza már nem mert menni, ezért úgy döntött, hogy megpróbál egyedül boldogulni a fővárosban. Először virágárusként, majd kurtizánként. 

Virágboltból a bordélyházba - A művelt kurtizán története

A szakítást követően Pilisy Róza egy virágboltban kezdett dolgozni a Szervita téren. A karcsú, szőke, kék szemű szépség hamar felkeltette a város előkelő, gazdag férfijainak figyelmét – akik nem csak a fiatal lány külsejéért rajongtak, hanem rendkívüli intelligenciája és kifinomult irodalmi ízlése is vonzó volt számukra. Róza ugyanis romantikus írásokat publikált több neves újságban – álnéven.

Márai Sándor így ír a lányról a Szindbád hazamegy című regényében:

Róza hamar feltalálta magát: a lakásból gyönyörű szalont varázsolt, ahol előkelő urak, híres magyar költők, írók élvezhették a társaságát. A férfiak versengtek Róza kegyeiért; odáig voltak a szépségéért és kifinomult irodalmi ízléséért – igyekeztek meghódítani, elcsábítani a fiatal tehetséget – Róza ugyanis nagyon megválogatta a hódolóit. Csak olyanok fordulhattak meg nála, akik művelt, előkelő, irodalomban jártas személyek voltak és kizárólag olyanokkal bújt ágyba, akikkel élvezte a szexet. Hamarosan híres írók, politikusok, de még hercegek és királyok is megfordultak a „magyar kaméliás hölgy” otthonában. Egyes források szerint közte és „kuncsaftjai" között sosem esett szó anyagiakról – a férfiak távozás előtt az éjjeliszekrényen hagytak egy vastag borítékot.

Magyar utca 20.

Az évek során Róza tetemesebb vagyonra tett szert, így megvásárolta első bordélyházát, amely egy hatalmas, kétemeletes ház volt a Magyar utca 20. szám alatt. Egy 1897-es újságközlés szerint a gyönyörűen berendezett bérházban árva leányokat alkalmazott, akiket „kézimunkára és házi teendőkre” tanított.

Krúdy Gyula nem véletlenül tudott pontos információkkal szolgálni a Magyar utcai bordélyház berendezését illetően – ugyanis ő maga is rendszeres látogatója volt a „kaméliás hölgy” fényűző szalonjának. Műveiben többször is említést tesz Rózáról – A vörös postakocsiban Madame Louise alakjában meséli el a „különös nő” történetét.

Szerelme miatt lett öngyilkos 

Róza a nála tíz évvel fiatalabb, nem túl tehetséges író, ám annál bohémabb jellemű, Pekár Gyulába szeretett bele, akit 3 évig ostromolt szerelmével. Amikor végre sikerült magába bolondítania a férfit, a fiatal író a Magyar utcai bordélyház bezárását követelte Rózától és kérte, hogy menjen hozzá feleségül. A nő azonban hallani sem akart erről. 

A helyszínre érkező orvos szerint az önkezűség ténye erősen megkérdőjelezhető volt. Szerinte a lövés szöge és a lőpornyomok egyértelműen arra utaltak, hogy Rózát megpróbálták meggyilkolni – ráadásul a szomszédból Pekár Gyulát látták aznap feldúlt állapotban távozni a nő lakásából. Pilisy Róza ragaszkodott vallomásához, miszerint öngyilkosságot akart elkövetni – tettének okát azonban soha nem árulta el.

Halála

Az I. világháború idejére a „kaméliás hölgy” népszerűsége jelentősen csökkent, így az asszony visszavonult és élete utolsó éveit egyedül, magányosan töltötte. 1931-ben – halálakor – Krúdy Gyula írt nekrológot. Élete során több novellája és regénye is megjelent, amelyeket – Klarisz és Gentry asszony álnéven írt.