Népmesei hősök vagy köztörvényes bűnözők? A betyárok igaz története

Valószínűleg kevés dolog létezik a világon, mely olyan szervesen kapcsolódik a magyar történelemhez és kultúrához, mint a betyárvilág. Népdalok, költemények, nagyanyók által regélt népmesék őrzik emléküket. A betyárok igaz története ennél azonban jóval árnyaltabb képet mutat.

A betyárság eredete

Az első források, amik a betyárokról említést tesznek, a 18. század közepéről származnak, noha a csoport már korábban létezhetett. Eredetük szorosan összefonódik a török kiűzésével és a Rákóczi-szabadságharcot követő zűravaros évtizedekkel, történelmi és néprajzi szempontból is érdekesek.

A népdalokban megénekelt híres magyar betyárok is ebben az évszázadban jelentek meg, később ők váltak hivatásos bűnözőkké.

Milyen típusú betyárok léteztek?

A betyároknak alapvetően 3 típusát különböztették meg:

• Talpas betyárok gyalogszerrel jártak portyázni, nehezen megközelíthető hegyvidékeken voltak aktívak, például a Bükkben és Bakonyban. Híres talpas betyár volt Sobri Jóska, Zöld Marci, és Savanyú Jóska.
• Lovas betyárok jellemzően az Alföldön tevékenykedtek, nagy távolságokat jártak be lóháton. A lovas betyárok legismertebb képviselői Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Bogár Imre voltak.
• Kapcabetyárok még a törvényen kívüliek körében is megvetettek voltak, mert ők még bajtársaik kapcáját is ellopták, ha az alkalom úgy hozta. Említést érdemelnek még a házásó betyárok is.

A betyárok tevékenysége

Ha esetleg a parasztság vagy csárdatulajdonosok együttműködtek velük, azt fenyegetés vagy puszta önérdekből tették. A betyárballadákban és népénekekben szereplő híres betyárok a való életben gyakran hírhedten kegyetlenek voltak, nem kíméltek sem nőt, sem gyereket, gyakori volt a nemi erőszak is. Többségük nem volt több köztörvényes bűnözőnél. Akkor mégis hogyan váltak népmesei hősökké?

Mi változtatott a betyárok megítélésén?

Megítélésük az 1830-as évekig negatív volt, ekkortól azonban fokozatosan romantizálódott a róluk kialakult kép. Ennek fő oka az, hogy akkoriban a hivatalos szervek mind osztrákok voltak, a hatalom közvetlen szolgái, így a betyárok velük keltek összetűzésbe. Emiatt a nép szemében szépen lassan az elnyomók ellenségeit és az ő támogatóikat látták. Alakjukat népmesék, betyárballadák és ponyvaregények őrizték meg.

Rózsa Sándort, Sobri Jóskát és társaikat valójában nem a hatalom elleni harc, hanem a puszta túlélés motiválta, végül a kiegyezés vetett véget a legendás betyárvilágnak.