Marék Veronika: „Nálunk a karácsonyfán minden dísznek van egy meséje”

Marék Veronika még mindig fáradhatatlanul ír és rajzol, akár hajnali háromig, közben pedig zenét hallgat: a The Beatlest és Simon and Garfunkelt. Majd mesél emlékezetes, boldog és kevésbé boldog karácsonyokról is. 

Marék Veronika karácsonyi történetei

• Belefagyott a víz a kádba

Két fia és három unokája talán még nagyobb gondoskodással veszik körül, amióta az év elején elveszítette a férjét. Az unokák között van már felnőtt és ötéves kis huncut is. A mama úgy mesélt nekik vicces történeteket, hogy közben rajzolt is. Míg készülnek a fotók, Lili unokája elárulja, hogy Marék Veronika lecsójának nincs párja, és Lili általános iskolás lehetett, amikor ráébredt, hogy a nagymamája híres.

„Emlékszem, gyakran kérték, hogy jöjjön be az iskolába is mesélni" – idézi fel.

„1944-ben, amikor hét éves voltam, hadszíntérré vált Budapest. A pincében húztuk meg magunkat az anyukámmal és a bátyámmal, de Szenteste felmentünk a lakásba. 

De valami csoda folytán az anyukám állított egy kis fát és került alá egy-két ajándék. A mai napig nem tudom, hogyan tudta ezt megvalósítani" – emlékszik vissza Marék Veronika. 

Elmondása szerint gyermekkora karácsonyai álomszerűek voltak. Sokan ülték körül az asztalt és a legkisebbek műsorral készültek.

„A bátyámmal és az unokatestvéremmel verset mondtunk, zongoráztunk, énekeltünk; ez volt a mi ajándékunk a felnőtteknek. Aztán a következő években már a könyvtárban kutattam fel a kevésbé ismert karácsonyi dalokat, de az is előfordult, hogy betlehemes játékot írtam, a testvérem pedig oratóriumot. Kifordított bundás kabátba öltöztünk, botokkal dörömböltünk, mi voltunk a betlehemi pásztorok."

• Japánban is imádják a történeteit 

Az első karácsonyi története 7-8 évesen pattant ki a fejéből. Egy kis nyusziról szólt, akit a róka meg akar enni, de ő beszalad egy istállóba és a jászol mellett menedékre talál. De hogyan született meg a leghíresebb gesztenyegyerek, Kippkopp története?

„A rétről és a fűszálakról szerettem volna mesélni, és kellett nekem egy olyan főszereplő, aki ezekre rácsodálkozik – avat be minket. – Gondoltam, hogy a béka nem jó, mert ő mindennap arra jár, a tündérekért és a koboldokért nem annyira lelkesedem, hát jött az ötlet, hogy szülessen egy gesztenyegyerek, akit ismernek minden óvodában, és aki soha nem esik szét. 

Jöttek sorban a Kippkopp a hóban, a Kippkopp és Tipptopp és a Kippkopp karácsonya is, ami egy vicces mese, hiszen a gesztenyegyerek úgy mássza meg a karácsonyfát, mint a Mount Everestet. Még el is alszik az egyik ágon. Én a természet csodáiról szeretek mesélni, a csigaháztól a szarvasbogárig, végül is nyolc kötet készült Kippkoppról és a gyerekeiről. Csak tavaszi mese nincs még köztük.…"

„Már arról is kellett mesélni, hogy nálunk nem a Télapó hozza az ajándékot karácsonykor és nem zoknikba rejti, mint Angliában vagy az Egyesült Államokban, hanem a Jézuska vagy az angyal teszi le a fa alá. De az már végképp magyarázatra szorult, hogy Magyarországon korábban, december 6-án jön a Mikulás, aki akár virgácsot is hozhat, de ez még nem a karácsony, csak a hírnöke, hogy mindjárt itt az ünnep. 

 A Boribon karácsonyában viszont az angyal rábízza a gyerekekre a fát, hogy ők díszítsék fel. Így azok a gyerekek is kapnak magyarázatot, akiknél a szülők nem tudnak titokban felkészülni."

• Bicikli vagy papagáj? 

Idén jelent meg a Prémszakáll és Torzonborz című kötet, ám ebben az esetben Marék Veronikáé a történet, a rajzokat azonban Baranyai András grafikus készítette el.

„Mostanság valahogy nehezebben kezdek bele a rajzolásba, de András munkáit nagyon szeretem. Vele egy húron pendülünk. Az asztalfiókban vannak még félkész munkáim; lassan dolgozom, de ha elkezdtem, utána nagyon kitartó vagyok."

„Olyan ez, mint egy életfa; egy-egy darabot nézve eszünkbe jut, mi minden megesett már velünk. Az egyik évben hárman ünnepeltünk a fiaimmal, mert az első férjem, az édesapjuk elköltözött. Tartottam tőle, hogy a gyerekek rosszul élik ezt meg, de ők készen voltak a megoldással; készítettek egy kis díszt, egy Télapó figurát, az arcát viszont olyanra rajzolták, mint az apjuk. Mondták, hogy ne szomorkodjak, hiszen itt van velünk apu, fent a fán...

 Anyukám már napokkal korábban titkolózott, aztán furcsa hangokat hallottam a csukott szoba irányából. Azt mondták: 'Verácska, biciklit kapsz majd ajándékba, annak a csengője csörög'. De valójában egy törpepapagáj volt a meglepetés, ő rikoltozott a másik szobában. Még ma is hallom a különös biciklicsengőt…"