A munkahelyváltás elég nagy kihívás, pláne, ha teljesen új területen szeretnénk bizonyítani. Az egyik legnagyobb akadály, amivel ilyenkor szembesülünk, az, hogy azt sem tudjuk, mit is szeretnénk pontosan, vagy hogyan kezdjünk hozzá.
Először is fogjunk egy papírt, ceruzát, és írjuk fel, mi az, amit a jelenlegi munkahelyünktől kaptunk: mit tanultunk, miben fejlődtünk, milyen tapasztalatokra tettünk szert. Majd egy másik oszlopban soroljuk fel, mi az, ami gátol minket a további fejlődésben, vagy abban, hogy szívvel, lélekkel, lelkesen végezzük a munkánkat, és azt is, miben szeretnénk több tudásra szert tenni, milyen irányba szeretnénk mozdulni a jelenlegi helyzetből. Ne csak a száraz tényekre összpontosítsunk, hanem a pszichés és lelki szempontjainkat is vegyük figyelembe.
Itt az ideje, hogy szemügyre vegyük a saját képességeinket, vágyainkat. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:
Jó, ha tudjuk, hogy mi milyennek látjuk saját magunkat, de sokszor egy másik személy sokkal pontosabban látja az erősségeinket vagy éppen a korlátainkat. Ezért fontos, hogy kikérjük mások véleményét. Beszélgessünk kollégákkal – akik belelátnak a munkavégzésünkbe – barátokkal, családtagokkal, akik ismerik a személyiségünket. Ez a feladat arra is jó, hogy megtudjuk, hogyan viseljük a kritikát, miben kell fejlődnünk, és egy külső szemlélő talán sokkal jobban látja, hogy milyen munkakör passzolna hozzánk.
Látogassunk el annyi állásbörzére, amennyire csak tudunk!
Ma már ki sem kell ehhez mozdulnunk otthonról, hiszen számos online változat is létezik, ezeket akár naponta ellenőrizhetjük, hogy lássuk a számunkra releváns és elérhető hirdetéseket. Azonban sok pozíciót nem hirdetnek meg, ezért érdemes az ismeretségi, baráti körben is érdeklődni, akik összeköthetnek minket a megfelelő emberekkel.
Amikor már a szemünk előtt van a pontos lista, amelynek meg kell felelnie az új munkahelynek, akkor minden egyes álláslehetőséget nézzünk végig a saját listánk alapján, és így válasszuk ki a legmegfelelőbbeket. Hallgassunk a megérzéseinkre is!
+ ötlet:
Ha teljesen új területen szeretnénk elhelyezkedni, akkor érdemes először kipróbálnunk magunkat. Keressünk a célterületünkhöz kapcsolódó önkéntes vagy szabadúszó pozíciót, esetleg egy olyan ismerőst, aki ebben dolgozik, kérjük meg, hogy beszéljen a munkájáról, ha lehet, kísérjük el egy napján, hogy belekóstolhassunk mivel is jár mindaz, amit kinéztünk magunknak.
Készüljünk fel alaposan az állásinterjúkra! Kérjük meg egy közeli barátunkat, hogy gyakoroljon velünk, játssza el a munkaadó szerepét. A legjobb, ha ezt felvesszük kamerával, és utána visszanézzük, így kívülről láthatjuk magunkat, leszűrhetjük mi az, amit jól csináltunk mi az, amit kevésbé.
Ne csak arra figyeljünk, hogy mit és hogyan mondtunk. Vegyük alaposan szemügyre a gesztusainkat, a testbeszédünket, hiszen ezek egy HR-esnek többet elárulnak rólunk, mint a szavaink. Legyünk magabiztosak, de ne nagyképűek, ne fonjuk keresztbe a karjainkat, mert a zárkózottságunkra utal, amikor válaszolunk egy kérdésre, ne nézzünk félre, mert az azt a látszatot kelti, mintha nem mondanánk igazat. Viselkedjünk udvariasan, legyünk kedvesek és mosolyogjunk.
Előfordulhat, hogy az új álommunkához új készségekre vagy bizonyos képesítésekre kell szert tennünk, hogy megkapjuk az állást és meg is álljuk a helyünket. Ha még mindig a régi helyünkön dolgozunk, akkor célszerű a szükséges továbbképzést, átképzést, tanfolyamot még a távozás előtt megszereznünk, hogy minél kevesebb időt töltsünk munka nélkül. Az új képesítés az önbecsülésünknek és a lelkünknek is jót tesz, nem mellesleg beleírhatjuk az önéletrajzunkba, ami jelentősen növelheti az esélyeinket.
Nem vagyunk egyedül!
Ha kétségbeesnénk, elbizonytalanodnánk, hirtelen azt sem tudnánk, hogy mit akarunk, mi a jó nekünk, akkor jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk egyedül! Üljünk beszélgetni számunkra fontos emberekkel, mondjuk el az aggodalmainkat, félelmeinket, és merjünk segítséget kérni. Lehet, hogy már az is épp elég, ha kibeszélhetjük magunkat, és ezzel tisztábban fogjuk látni a saját helyzetünket. Ne kapkodjuk el a döntéseinket, de ne is halogassuk a végtelenségig! Ne feledjük: a napunk nagy részét munkával töltjük, cseppet sem mindegy, hogy azt milyen hangulatban tesszük, mennyire tesz boldoggá minket az, amit csinálunk. A döntés a mi kezünkben van!
Bár a kapunyitási pánik kifejezés főként a pályakezdő fiatalokra jellemző, bizony előfordulhat akkor is, ha megérett bennünk a gondolat, hogy munkahelyet váltsunk, esetleg teljesen új karriert kezdjünk építeni. A hirtelen megjelenő túl sok választási lehetőség rettenetesen nagy zűrt okozhat a fejünkben és a lelkünkben, ezért fontos, hogy legyenek támpontok, melyek mentén haladva mindezt elkerülhetjük. Ha azt tapasztaljuk, hogy az új munka gondolata, keresgélése szorongással tölt el minket, depresszív hangulatba kerülünk, akkor amellett, hogy lépésről lépésre követjük a listát, felkereshetünk egy pszichológust is, aki segít kibogozni az összekuszált szálakat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.