Madame Tussaud, a viaszbábuk koronázatlan királynője

Madame Tussaud munkásságát szinte mindenki ismeri, arról viszont kevesen tudnak, milyen kalandos és olykor nehéz életút vezetett el a viaszbábukig.

Marie Tussaud élete és munkássága

De kezdjük a legelején!

Pattanásig feszült a helyzet 1789 nyarán Párizsban, amikor az éhezés és a gazdasági válság szinte letarolta Franciaországot. A zúgolódó nép a rendi gyűlés harmadik rendi képviselőin (adófizető polgárok) keresztül nagyobb beleszólást követelt a politikába. Haragjuk Jacques Necker, reformokat sürgető pénzügyminiszter menesztésével hágott a tetőfokára. Ezután – akár egy temetési meneten – fekete zászlót lengetve özönlötték el Párizs utcáit. Többségük Necker és a szintén demokráciapárti II. Lajos Fülöp orléans-i herceg viasz mellszobrát a magasba tartva menetelt. Honnan voltak ezek a szobrok? Egy akkoriban jól ismert viaszművész, dr. Philippe Curtius gyűjteményéből származtak, melyeket tanítványa, Marie Grosholtz, vagy ahogy a világ később megismerte, Madame Tussaud másolt le. 

A megmentett nő

Tussaud korai életének nagy részét emlékirataiból ismerjük, melyet a hetvenes éveinek végén diktált le egy barátjának, Francis Hervé írónak. A mű tele van színes anekdotákkal, amelyek közül néhányról sosem derült ki, hogy igaz-e, avagy sem...
 

Az orvosként praktizáló Curtius hobbija a viaszbábuk készítése volt. 1765-ben Párizsba költözött, ahová két évvel később anyjával együtt a kis Marie is követte. A doktor első viaszkiállítását olyan siker övezte, hogy az 1770-es bemutatót követően pár évvel a Palais Royal rendezett neki újabbat. Marie kezdettől fogva rajongott fogadott nagybátyja hobbijáért, így Curtius megtanította őt a viaszművészet fortélyaira. A fiatal lány 1778-ban készült el első figurájával, Jean-Jacques Rousseau viaszmásával.

Szobrok helyett halálmaszkok 

Kalandos emlékirataiban Madame Tussaud részletesen elmeséli, hogyan lett 1780-ra a versailles-i palota kedvence, többek között azzal, hogy modellt állni tanította Erzsébetet, a király legfiatalabb húgát. Amikor 1789-ben kitört a forradalom, Marie-t és mentorát azzal vádolták, hogy a monarchia szimpatizánsai. Dr. Curtius azonban hamar rájött, hogy a túlélés legjobb módja, ha viaszbabáit a gyorsan változó időkhöz igazítja. Ezért galériájának új csillagai a forradalmi vezetők, valamint a nyaktiló alá küldött arisztokraták lettek. 
A madame visszaemlékezése szerint azonban ez sem volt mindig elég.

Hírnév és szerencse

Marie 1795-ben hozzáment François Tussaud mérnökhöz. Két fiuk is született, ám házasságuk a nehéz idők miatt tele volt feszültséggel, viaszbábú üzletét pedig a forradalom pusztítása szinte teljesen tönkretette. A világ valószínűleg sosem ismeri meg a nevét, ha nem találkozik Paul Philidor német illuzionistával. A „varázslámpával” szellemek és kísértetek színes alakjait kivetítő bűvész ugyanis remek lehetőséget látott a viaszbabákban, így azt javasolta Marie-nak, hogy csatlakozzon a londoni Lyceum Színházban tartandó show-jához. 
Marie 1802-ben el is utazott Philidorral és idősebbik fiával Angliába, ám a bűvész nem igazán népszerűsítette viaszfiguráit, így csalódottan lépett ki az együttműködésből. Ennek ellenére nem tért vissza Franciaországba, inkább turnéra indult babáival a Brit-szigetek körül.

 1822-ben kisebbik fia is csatlakozott hozzá Londonban, így a kiállítás már Madame Tussaud and Sons néven futott tovább. 
A gyűjtemény népszerűsége végül 1837-ben érte el a csúcsát, amikor a trónra lépő ifjú Viktória királynő megengedte, hogy koronázási öltözékében megformálják őt. Innentől kezdve Madame Tussaud és múzeuma globális márkanévvé vált, mely a mai napig vonzza a turistákat a világ minden részéről.