Amikor már mindennaposak a viták és veszekedések, a szülők nem tudják és akarják fenntartani a közös életet, netán egy harmadik fél is a képbe kerül, akkor valóban a válás lehet a legjobb megoldás.
Ha a szülők odafigyelnek a gyerek igényeire, és békésen képesek rendezni a kérdést, akkor nagyjából egy év elég arra, hogy a válás okozta helyzethez alkalmazkodjanak. A kutatások szerint később a szubjektív közérzetük, teljesítményük semmiben sem különbözik a nem elvált szülők gyerekeitől. Minden lehetőség adott, hogy boldog életet éljenek, kötődési problémák nélkül
– nyugtat meg Kengyel Gabriella pszichológus, képzésben lévő családterapeuta.
Aki emlékszik a Rózsák háborúja című, ma már klasszikusnak számító filmre, annak a válás szóról biztosan nem a békés és civilizált jelzők jutnak eszébe. Pedig mindenki, különösen a gyerekek érdeke, hogy megfelelően tudjuk rendezni problémáinkat.
”Amikor a gyerekkel közöljük, hogy elválunk, több szempontra is figyelni kell. Lényeges, hogy a két szülő együtt közölje a hírt, és előzetesen beszéljék meg a gyerek számára fontos részleteket, például hogy hol fog lakni, melyik szülővel mennyi időt fog tölteni. Ha ezt nem közösen csináljuk, akkor megjelenhet a rossz hírt közlő szülő hibáztatása, ami mély nyomot hagyhat. Természetesen valamilyen okot is érdemes és kell mondani, de a kicsi korának megfelelően.
Egy óvodásnak elmondhatjuk, hogy anya és apa nagyon szeretnek téged, viszont egymást már nem szeretik annyira, sokat veszekszenek, és nem tudnak együtt élni. A kisiskolások már többet értenek, több információt is adhatunk nekik, de ne jelenjen meg a másik fél hibáztatása, inkább a saját érzéseinkről beszéljünk. A kamaszoknál már megkezdődött a szülőkről való érzelmi leválás, és figyelni kell rá, hogy biztonsággal tudják váltogatni a gyerek és felnőtt szerepeket.
Ne gondoljuk, hogy velük már mindent meg lehet osztani, mivel annak súlyos következménye lehet! Akár teljesen szakíthatnak a gyerekszereppel vagy benne is ragadhatnak. Hosszú távon belőlük lehetnek a felnőttek, akik az elvált szülő mellett maradnak, hogy az ne legyen magányos, vagy az olyan gyerekek, akik az első adandó alkalommal elköltöznek otthonról "– figyelmeztet a szakértő.
Megfelelő kommunikációval elkerülhető, hogy a gyerekek bűntudatot érezzenek a család felbomlása miatt. Sajnos a kisebbeknél gyakori jelenség, hogy azt gondolják, akár nem is tudatosan, hogy az ő rossz viselkedésük okozta a konfliktusokat, így a válást is. Ezt megelőzendő biztosítsuk őket, hogy semmiben nem hibásak.
Ha mégis félrecsúszna ez a dolog, akkor olyan jelekre számíthatunk, mint az agresszív viselkedés, a társas kapcsolataik beszűkülése, a tanulmányi eredmények romlása. Ne feledjük, hogy a gyerekek mindkét felet egyformán szeretik, kerüljük el, hogy kialakuljon egy lojalitáskonfliktus, amely során lehetetlen helyzetbe kerül. Ilyenkor azt várja el mindkét szülő, hogy a konfliktusos, válással kapcsolatos kérdésekben a gyermek az ő oldalukra álljon. Intő jel, amikor a gyerek nem akar arról beszélni, hogy mit mondott neki a másik szülő, kerüli, hogy egyáltalán beszélnie kelljen róla, bűntudata van, ha jól érzi magát vele.
A gyerekek joggal szeretnék tudni, hogy mi fog velük történni a válás után, milyen változások várnak rájuk.
”A válás bejelentésekor az okok taglalása helyett inkább ebbe az irányba érdemes elvinni a beszélgetéseket. Azt is tisztázzuk, hogy a döntés végleges, és a beszélgetést megelőzően ne is utalgassunk egy esetleges válásra, a gondok lebegtetése felesleges stresszt okoz.
Biztosítsuk a gyereket mindkét szülő szeretetéről, és arról, hogy minél több időt szeretnénk vele tölteni. Fontos, hogy ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy azt kelljen átélnie, hogy az egyik szülő azért ment el, mert nem szereti őt eléggé, ezért kiemelten fontos az elköltözött szülővel történő rendszeres kapcsolattartás (amennyiben lehetséges). Ha ez elmarad, az a későbbiekben felnőttkori önértékelési problémákhoz vezethet.
A válások utáni kapcsolattartást jogszabályok és bírósági döntések is szabályozzák, de egy ideális, békés válásnál a szülők ezek nélkül is képesek egyezségre jutni, és bizonyos kor felett a gyerek véleményét is meg lehet, és meg is kell kérdezni – tanácsolja a szakértő.
Már a kisebbeknek is mondhatunk javaslatokat, és ha lehetséges, figyelembe vehetjük a kéréseiket. Jó, ha az életükben minél kevesebb a változás, ha lehetséges, kerüljük a költözést és főként az iskolaváltást, hogy a barátai ugyanazok maradhassanak. Régebben szinte mindig az anyánál maradtak a gyerekek, de ma már egyre gyakoribb a megosztott közös felügyelet.
Bárhogy is lesz, a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, és minél több időt tölt azzal a szülővel, aki elköltözött, annál jobban tud alkalmazkodni a válási helyzethez.
Viszont a nagyon kicsiknél még nem jó ötlet a megosztott felügyelet, mivel nagyobb a biztonság és a megszokott környezet iránti igényük, mint hogy hetente változzon, kivel vannak. A kisiskolásoknál és nagyobbaknál viszont már működhet a közös felügyelet, ahol vagy a gyerek megy egyik szülőtől a másikhoz például heti váltásban, vagy az úgynevezett fészekmodellt követve a gyerek marad a régi otthonban, és mellette a szülők váltják egymást – sorolja a lehetőségeket a pszichológus.
Ne szülősítsük!
Különösen a nagyobb gyerekeket, a kutatások szerint a legidősebbet, gyakran a legidősebb lányt fenyegeti az úgynevezett parentifikáció, vagyis a szülősítés. – Ez azt jelenti, hogy a szülő kiveszi a gyerekszerepből, és egyenrangú felnőtt partnerként megosztja vele az érzéseit, haragját, a másik szülővel kapcsolatos gondolatait, vagy akár a mindennapi életvezetési nehézségeit. Sajnos ez már óvodáskortól megfigyelhető, de idősebb korban is veszélyes, semmilyen életkorban nincs helye. A kicsi ilyenkor úgy nő fel, hogy a gyerek szerepét leteszi és a szülő érzelmi partnerévé válik, ami hosszú távon is károkat okoz – figyelmeztet Kengyel Gabriella.
Alakuló mozaikcsaládok
Egy válás után gyakran új pótszülő kerül a gyerek életébe. Ha azonban éppen az új társ megjelenése volt a válás oka, nem jó ötlet ezt rögtön közölni. –
Ha a válás bejelentésekor egyből elmondjuk azt is, hogy pótapa, pótanya kerül a gyerek mellé, óhatatlanul azt érjük el, hogy őt fogja hibáztatni. Az senkinek, még a hátrahagyott szülőnek sem érdeke, hogy gyereke az ideje egy részében olyan valakivel éljen együtt, akire kezdettől neheztel, és akit az eredeti család felbomlásáért hibáztat. Az új szereplőt inkább csak akkor mutassuk be, amikor a válás már lezárult
– tanácsolja a családterapeuta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.