Ufótámadás és egyszarvúak a Holdon: a történelem 3 legnagyobb átverése

Szinte minden nap hallunk olyan esetekről, hogy több százezer ember esett áldozatul olyan átveréseknek, amiket mi biztosan nem hinnénk el, azonban könnyű ítélkezni, nehezebb résen lenni– ahogy ez a három eset is mutatja.
Orson Welles 1938. október 30-án olyan tömeghisztériát robbantott ki, amire ő sem számított. A férfi ugyanis egy rádiószínház rendezője volt, akinek különös gondolata támadt: mi lenne, ha a Világok harcát adnák elő az egyik műsorukban, egy kis csavarral. A történetet ugyanis Amerikába helyezték át úgy, mintha élőben tudósítanának a rádión keresztül egy valós ufóinváziót.
Welles az egészet egy ártatlan rádiójátéknak szánta, azonban az emberek maradéktalanul elhitték a kamu híreket és olyan pánik tört ki az utcákon, amire senki nem számított.
Több százezer ember menekült fejvesztve az idegenek elől az utcákon, a házak kiürültek, a templomok pedig megteltek. Wellesnek később nyilvánosan kellett bocsánatot kérnie a történtekért és hangsúlyoznia, hogy egyáltalán nem volt célja a pánikkeltés.
Az előző esethez hasonlóan a New York Sun napilap is véletlenül keltett tömeghisztériát 1835 nyarán, bár ez egy szándékos átverés volt. Egy hatrészes cikksorozatban ugyanis máig ismeretlen szerzők arról írnak, hogy bizonyítékot találtak a Holdon élő különös életformákra.
Az állítólagos csillagász, akire Sir John Herschelként hivatkoztak a cikkekben, épp egy obszervatórium létesítésében segédkezett, amikor döbbenten tapasztalta új, nagy teljesítményű távcsövével, hogy a Holdon unikornisok, szárnyas humanoidok és kétlábú hódok élnek.
A mesét színezve részletes leírást adtak a Hold domborzatáról is, amely állításuk szerint tele van ametisztkristályokkal, gigantikus kráterekkel és hatalmas vízesésekkel. Az író, aki feltehetőleg Richard Adams Locke volt, állítólag szatírának szánta a cikksorozatot, hogy kigúnyolja az emberek szerinte nevetséges tévképzeteit az űrlényekről, de maga sem számított arra, hogy az emberek minden szavát elhiszik majd.
Utolsó történetünk főszereplője a 14 éves indiai kisfiú, Nathan Zohner, aki az általános iskolai kémiaórára egy meglehetősen kreatív előadással készült, melynek célja az volt, hogy meggyőzze osztálytársait arról, hogy a dihidrogén-monoxid (DHMO) egy rendkívül veszélyes vegyület, amely súlyos égési sérüléseket és fulladást okozhat, ezért be kell tiltani.
Mivel a lurkók nem tudták, hogy valójában a víz kevésbé elterjedt kémiai neve a DHMO, a kis Nathan minden szavát itták, amikor arról beszélt, hogy a vegyület véletlen lenyelése fulladást okozhat, illetve súlyos függőséget vált ki, az elvonási tünetek pedig minden esetben halált eredményeznek.
Ha ez nem lenne elég, a gyilkos DHMO jelentős mennyiségben jelen van a savas esőben és a rákos daganatokban is. Az előadás végül olyan jól sikerült, hogy a fiú 43 osztálytársa hevesen a vegyület betiltása mellett döntött, Zohner pedig megnyerte 1997-ben a regionális, tudományos projektek nagydíját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.