Hódváladéktól az eritritig – Az édesítőszerek története

Az édes íz iránti vágy egyidős az emberiséggel. Az emberek már az ősidőkben is igyekeztek különböző természetes forrásokból édes ízt nyerni, majd az évszázadok során egyre kifinomultabb módszerekkel állították elő az édesítőszereket. Az édes íz keresése során az ember sok furcsa és néha meghökkentő megoldást is kipróbált – így jutottunk el a hódváladéktól a mesterséges édesítőszereken át az egészségtudatos eritritig.

A természetes édesítőszerek hajnala: méz és cukor

A legősibb édesítőszer a méz volt, amelyet már a kőkorszaki emberek is gyűjtöttek, ahogy azt spanyolországi barlangrajzok is bizonyítják. Az ókori egyiptomiak nemcsak fogyasztották, hanem orvosi célokra is használták a mézet, rájöttek, hogy a méz fogyasztása ellenállóbbá teszi a szervezetet.

Különleges édesítők a múltból: hódváladék és ólomcukor

Bár elsőre furcsán hangzik, a történelem során meglepő anyagokat is használtak édesítésre:

    •    Hódváladék (castoreum): Az egyik legbizarrabb édesítőanyag a hódok mirigyváladéka volt, amelyet az állat az anogenitális mirigyeiből választott ki. A 19. században az élelmiszeripar is alkalmazta, mivel vaníliás illatot kölcsönzött az ételeknek. Bár ma már ritkán alkalmazzák, egyes ízesített termékekben és parfümökben még előfordul.

    •    Ólomcukor: Az ókori Rómában az ólom-acetátot (más néven ólomcukrot) használták az ételek és borok édesítésére. Rájöttek ugyanis, hogy az ólomedényben tárolt bor sokkal édesebbé válik idővel. A módszer működött, de mérgező volt, sőt egyes történészek szerint hozzájárulhatott a Római Birodalom hanyatlásához.

A mesterséges édesítők megjelenése

Az ipari forradalom és a modern kémia fejlődése új lehetőségeket teremtett az édesítőszerek előállítására. Az emberek egyre inkább törekedtek arra, hogy a cukor alternatíváit megtalálják – különösen a cukorhiányos időszakokban és az elhízás elleni harcban.

•  Szacharin (1879): A mesterséges édesítőszerek története a szacharinnal kezdődött, amelyet egy véletlen laboratóriumi kísérlet során fedeztek fel. A cukornál 300-400-szor édesebb, de fémes utóíze miatt sokáig megosztó maradt.
• Ciklamát (1937): Ezt az édesítőszert a 20. század közepén fejlesztették ki, de az 1970-es években egyes országok betiltották, mert felmerült a rákkeltő hatás gyanúja.
• Aszpartám (1965): Az egyik legismertebb mesterséges édesítőszer, amely széles körben elterjedt az üdítőitalokban és egyéb élelmiszerekben. Bár édes íze természetesebbnek hat, hosszú évek óta viták tárgya, hogy mennyire biztonságos a fogyasztása.

A modern természetes édesítők: stevia és eritrit

Az egészségtudatosság növekedésével az emberek elkezdték keresni a természetes alternatívákat a cukor helyett. Ennek eredményeként vált népszerűvé például a stevia és az eritrit.

•  Stevia: A Dél-Amerikában őshonos növényből kivont édesítőszer akár 200-300-szor édesebb lehet a cukornál, és nem emeli meg a vércukorszintet. Bár sokáig tiltották Európában, ma már elterjedt természetes édesítőszerként használják.
•  Eritrit: Egy cukoralkohol, amely természetes módon is előfordul például a gyümölcsökben. Az egyik legnagyobb előnye, hogy nincs hatással a vércukorszintre, és a szervezet szinte változatlanul üríti ki, így nem okoz emésztési problémákat, mint más cukoralkoholok (pl. a xilit vagy a maltit).

Na de mi lesz a jövő?

Ahogy az emberek egyre tudatosabban táplálkoznak, az édesítőszerek fejlődése is folytatódik. Az élelmiszeripar folyamatosan keresi az új, egészségesebb alternatívákat, amelyek csökkentik a kalóriabevitelt és minimalizálják az egészségügyi kockázatokat.

A legújabb trendek:

• A monk fruit (szerzetesgyümölcs) használata, amely természetes édesítőszerként hódít.
• A prebiotikus rostokkal kombinált édesítők, amelyek nemcsak édesítenek, hanem a bélflórát is támogatják.
•  A mesterséges intelligencia segítségével fejlesztett édesítők, amelyek az emberi ízérzékeléshez optimalizált édesítőmolekulákat hoznak létre.