A gyereknek múzeumban a helye!

Az elmúlt évtizedekben gyökerestül megváltozott a világ, amiben élünk. A technika olyan mértékben szivárgott be az életünkbe, hogy az offline időtöltések kimondottan szürkének és unalmasnak tűnnek az online térhez képest. Szülőként, pedagógusként az a feladatunk, hogy időnként kirángassuk a gyerekeket a virtuális valóságból, és megmutassuk nekik a világ sokszínűségét, gazdagságát! Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat. A múzeumlátogatás pont megfelel erre a célra.

Napjainkban viszont nemcsak a nevelés van átalakulóban, hanem a múzeumok világa is. Ahogyan „a tanár előad, a diák átszellemülten figyel" módszer meglehetősen idejétmúlt és működésképtelen, úgy az a szemlélet sem állja meg a helyét, hogy a múzeumban csöndben, mozdulatlanul kell megtekinteni a kiállítások anyagát.

A múzeumpedagógiai foglalkozások azt a célt tűzik ki, hogy megismertessék a gyerekeket a kiállítások anyagával, és beavassák őket egy terület „kulisszatitkaiba", rejtélyébe játékokon és meséken keresztül. A múzeumpedagógiai óra nem állhat abból, hogy egy terület szakértője csak beszél és beszél a gyerekeknek. Ehelyett a hangsúly a tevékenységeken, a foglalkozásokon van, ahol a gyerekek a saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogyan működik a világ, maguk fedezhetik fel, mi mivel függ össze, és mi mit vált ki. A gyerekek több területen is kipróbálhatják magukat, átélhetik az alkotás örömét, szórakozva tanulhatnak, tanulva szórakozhatnak. Az élményszerzés elengedhetetlen eleme a múzeumpedagógiának.

A foglalkozások arra is lehetőséget teremtenek, hogy párbeszéd alakuljon ki a múlt és a jelen között. Párhuzamba lehet állítani a jelenleg trendi témákat, színeket, anyagokat, formákat, szokásokat a letűnt korok rutinjaival. El lehet azon tűnődni, vajon mi vezetett a változásokhoz. A múzeumlátogatás előtt és után osszuk meg gyermekeinkkel élményeinket, tapasztalatainkat, bizonytalanságainkat, megfigyeléseinket, és őket is biztassuk erre! Kezdeményezzünk párbeszédet egymással! Néhány vállalkozó szellemű, kreatív gyermeknek talán még ahhoz is lesz kedve, hogy otthoni kutatómunkát végezzen, vagy akár saját minikiállítást szervezzen, amelyben a számára kedves és meghatározó tárgyakat tárja a „közönség" elé, és elmeséli, mi fűzi őt az adott kiállítási darabhoz.

Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei naphosszat a tévé vagy a telefon előtt gubbasztanak, borítékolható, hogy nem sok igénye lesz a magasabb kultúrára. Ha viszont valaki már kisgyermekkorban azt szokja meg, hogy képekről, az általuk kiváltott érzésekről társalog a szüleivel vagy éppen az anyukája, apukája a kiállított tárgyak egykori használatáról, egy rég letűnt korszakról mesél, esetleg egy könyvben, könyvtárban együtt néznek utána annak, amit közösen megtekintettek, el tudjuk ültetni a gondolkodás és a kultúra magját.

Ha nekünk is fontos, hogy esztétikus darabokban gyönyörködjünk, vagy épp próbáljuk jobban megérteni a múltunk egy szeletét, ha aránylag rendszeresen látogatunk múzeumba, gyermekünk észrevétlenül is magába szívja a szépség, a finomság vagy épp a világra való nyitottság képességét. Ráadásul azt is elsajátítja, hogyan kell egy kultúrintézményben viselkedni. Amikor a rendszeres családi programokból rutin lesz, és gyermekünk veti fel a következő múzeumlátogatás lehetőségét, megveregethetjük a vállunkat, mert igazán jó munkát végeztünk.