Magyar az űrben: 36 éve indult el küldetésére Farkas Bertalan

1980. május 26., magyar idő szerint 20 óra 20 perc. Ekkor indult el a világűrbe a Szojuz 36 űrhajó, fedélzetén Valerij Kubaszov szovjet, és Farkas Bertalan magyar űrhajóssal. Így utóbbi lett az első honfitársunk, aki a világűrben járt, és a mai napig az egyetlen is.

Farkas Bertalan gyerekkorában ugyan focistának készült, de később beleszeretett a nyíregyházi sportreptéren a repülésbe, és már ezen a területen folytatta a tanulmányait: Repülőműszaki Főiskolán Szolnokon, majd a Szovjetunióban is. Mint az űrhajósok többsége, ő is vadászpilótaként szolgált korábban a hadseregben, ami pilótaszakma csúcsát jelenti. A szovjet űrprogram fejlődése a hetvenes években lehetővé tette az egyre több expedíciót, így beindították az Interkozmosz űrkutatási együttműködést, melynek keretében a baráti szocialista országok is küldhettek egy-egy asztonautát az űrbe a Szojuzokkal, mindig egy-egy szovjet kollégával párban.

Közülük végül ketten maradtak: Farkas és Magyari Béla, akiknek a felkészülése már a Szovjetunióban, a Moszkva melletti Csillagvárosban található Gagarin Űrhajóskiképző Központban folytatódott, és csaknem két évig tartott. Egészen az utolsó pillanatig nem dőlt el, hogy a kiképzést egyaránt kiváló eredménnyel elvégző két magyar közül melyik repülhet, végül az akkori magyar politikai vezetés választotta Farkas Bertalant (és a szovjet űrhajóstársát, mert Magyarinak is ugyanúgy megvolt a maga szovjet párja).

Farkas Bertalanék űrhajója két nappal később, május 28-án csatlakozott a Szaljut-6 űrállomással, ahol az ott szolgáló két szovjet űrhajós fogadta őket. Az összesen 8 napos űrutazás alatt Farkas Bertalan és társa rengeteg tudományos kísérletet végzett, csak szemléltetésül íme egy felsorolás:

„A KFKI munkatársai korszerű termolumineszcens dózismérő és -értékelő berendezést (Pille) fejlesztettek ki az űrhajósokat érő sugárzás fedélzeti mérésére (a sikeres műszert később más űrutazások során, amerikai űrrepülőgép fedélzetén is alkalmazták). A kecskeméti ROVKI orvosai és a Medicor Művek szakemberei műszert (Balaton) fejlesztettek ki az űrhajósok információfeldolgozó és szellemi munkavégző képességének, valamint emocionális feszültségi szintjének fedélzeti megfigyelésére. Ugyancsak a ROVKI és a Medicor hordozható táskadiagnosztikai készüléket konstruált, amellyel az űrrepülőtéren és a leszállás körzetében különböző vizsgálatokat (audiométer, vérnyomás, pulzus, hőmérséklet, légzésfunkció, EKG, EEG stb.) végeztek. Az MTA Mikrobiológiai Kutatócsoportjának fedélzeti kísérleti berendezésével az Interferon-képződést tanulmányozták az űrhajósok fehérvérsejt-kultúráiban. A ROVKI, az ATOMKI, a SOTE és a Sugárbiológiai Intézet készüléke az űrhajósok anyagcseréjét vizsgálta. A Magyar Néphadsereg élelmezési szolgálata konzervipari technológiai és mikrobiológiai sterilitási kísérletek céljából állított össze különböző ételkészítményeket. A KFKI anyagtechnológiai kísérlete során krisztallkemencében kvarcbetétes acélhengertokban olvasztást, a Műszaki Fizikai Kutató Intézet Ötvös nevű kísérletében kristályszerkezetek, ötvözetek kialakulását, a Vasipari Kutató Intézet Bealuca-kísérletében eltérő fajsúlyú fémek különböző hevítési körülmények közötti keveredését vizsgálták. Az MTA Magyar Geodéziai Szolgálat, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Néphadsereg Térképészeti Hivatala előkészítésében MKF-6M kamerával növényzeti-, talaj-, víz-, ásványikincs- és geológiai vizsgálatokra alkalmas, hatcsatornás felvételeket készítettek. A Bioszféra kísérletben a Növényvédelmi és Agrokémiai Központ, a Földmérési Intézet, a KGO kézikamerás felvételeket készíttetett természeti objektumokról és jelenségekről.”

Az említett konzeripari készítmények pedig nagyrészt magyaros ételeket jelentettek, aminek a szovjet társ is módfelett örült - igaz, ő pedig egy nyers uborkát csempészett fel a szkafanderében, hogy kiderítse: milyen az íze az űrben. Az űrhajó felszerelésének része volt egy pisztoly is vészhelyzet esetére (próbálunk nem belegondolni, milyen vészhelyzetben kellhetett volna...) és egy cápariasztó is - nem az űrcápák ellen, hanem ha a landolás nem megfelelő helyen történik.

Magyarországon az újságok természetesen tele voltak Farkas Bertalannal és az űrutazás részleteivel ezekben a napokban, sőt még olyan különleges dolgok is születtek a nagy esemény tiszteletére, mint az LGT és a Neoton Família alkalmi közös kislemeze Magyar a világűrben címmel. A magyar gyerekeknek epdig egyik este maga Farkas Berci bácsi olvasta fel az esti mesét a világűrből, és még a tévémacit is magával vitte erre az alkalomra.

Farkas Bertalanék 1980. június 3-án a Szojuz-35 leszállókabinjával tértek vissza a Földre, a mai Kazahsztán területén landolva. Az általa viselt szakanderből pedig múzeumi tárgy lett: először a Magyar Tudományos Akadémia tanácstermében állították ki a nagyközönség számára, jelenleg pedig a Hadtörténeti Múzeumban tekinthető meg.

Farkas Bertalan számos kitüntetést vehetett át a visszatérését követően, később alapító tagja lett az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének és az MTA űrkutatócsoportjának. 66 évesen ma már nyugalmazott dandártábornok.