9 legendás zenészélet a filmvásznon

A punkzene úttörő bandája, a Sex Pistols legendás basszusgitárosa volt Sid Vicious, aki még egy ilyen mindent szabályt felrúgó közegben is legendássá tudott válni az önpusztításával. Az alakját pedig ez a film élete szerelmének történetén keresztül, a Nancy Spungenhez fűződő, botrányok és heroinfüggőség színezte, viharos és katasztrófába tartó kapcsolatán át mutatja be, a fiatal Gary Oldman és Chloe Webb szenzációs alakításával.

Az ifjú Val Kilmer megdöbbentő módon hasonlított Jim Morrisonra, de nem csak ettől és a rengeteg Doors-számtól lett jó ez a film. Oliver Stone jó érzékkel ragadta meg egy ellentmondásos személyiség sorsának fontos pontjait és egy nevezetes korszak hangulatát, ráadásul még a fiatalon egészen másképp bájos Meg Ryant is megleshettük benne.

A kétezres évek közepén hirtelen nagyon divatba jöttek a 20. század második felének legendás könnyűzenészeiről szóló filmek, egész sor ilyen mozi követte egymást (mint az majd látszik is a listánkon) – valószínűleg eddigre telt el annyi idő a rock and roll hőskora óta, hogy már a mitikus múlt részei lettek ezek a történetek. A sort a Ray Charles kalandos életéről szóló film nyitotta, amelynek főszerepe még az Oscart is elhozta Jamie Foxx számára – az Akadémia mindig is imádta az életrajzi mozikat és a vak karaktereket.

A következő évben ismét egy zenész „biopic” volt az Oscar-gála egyik főszereplője: Johnny Casht olyan erővel és énektudással (ő maga adta elő a filmben az összes dalt) játszotta el Joaquin Phoenix, hogy az minimum díjat ért volna – amit elvitt előle Philip Seymour Hoffman. Aki viszont díjra is váltotta a jelölését, az Reese Witherspoon volt Johnny Cash feleségének szerepében – hisz a film legalább annyira szólt kettejük életen át tartó kapcsolatáról, mint a sztár karrierjéről.

A hagyományosabb, megszokott hollywoodi sémák mentén építkező életrajzi filmek után itt egy rendhagyó darab, amely a tárgya, azaz Bob Dylan megfoghatatlan és sokszínű egyéniségére építve találta ki a formáját is. Ennek megfelelően a film epizódjaiban hat(!) különböző színész játszotta el Dylan alteregóit, köztük Christian Bale, Richard Gere, Heath Ledger, sőt Cate Blanchett, és épp utóbbi volt az egyik legemlékezetesebb.

A Joy Division zenekar fiatalon elhunyt, legendás frontembere, Ian Curtis életét a legendás fotóművész (és kliprendező és filmrendező) Anton Corbijn vitte mozivászonra, a maga egyedi stílusában: fekete-fehér, bravúrosan komponált karcos képeken, a hőseinek jelenlétére és kisugárzására koncentrálva a sztorimesélés helyett. Ami pont tökéletesen illik a Joy Division dalainak világához.

Március 17-e óta játsszák a hazai mozik ezt a zenés életrajzi dokumentumfilmet, amely a műfaj legutóbbi kiemelkedő és sikeres darabjához (Amy – Az Amy Winehouse-sztori) hasonlóan szintén egy tragikusan fiatalon elhunyt, korszakos jelentőségű énekesnőről szól. Csak épp egy néhány évtizeddel korábbiról, akinek a sorsa így kevésbé vet fel aktuális társadalmi kérdéseket, de a személyisége annál izgalmasabb, nem is beszélve a filmben elhangzó rengeteg (a közismert slágerektől a még sosem hallott alkalmi felvételekig terjedő) zene élményéről.