H. I. McDunnough – Arizonai ördögfióka (1987)
A legendás hollywoodi rendező, Francis Ford Coppola (A Keresztapa, Apokalipszis most) unokaöccse már tizenévesen játszott kisebb filmszerepekben — nem meglepő módon például a nagybácsi és az ismerősei filmjeiben. Persze gyorsan bizonyította, hogy saját jogán is tehetséges és sokra hivatott filmszínész, és a nyolcvanas évek végére már főszerepeket játszott olyan, később korszakossá váló rendezőknél, mint David Lynch (Veszett a világ) vagy a Coen testvérek:
Ben Sanderson – Las Vegas, végállomás (1995)
A csúcsra is hamar feljutott Nicolas Cage, hisz mindössze 32 éves volt, amikor az Oscar-gálán átvehette a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Las Vegasba utazó, öngyilkos szándékú, alkoholista író szerepéért ebben a megrázó filmben. Ezt a bravúrt pedig azóta sem sikerült megismételnie, noha néhányszor már újra közel állt hozzá.
Castor Troy – Ál/arc (1997)
A kilencvenes évek második felében Nicolas Cage-nek akadt egy masszív akciószínészi korszaka is, amit olyan mozik fémjeleztek, mint A szikla, a Con Air vagy az Ál/arc. Utóbbi ráadásul a műfaj valaha volt legkiemelkedőbb darabjainak egyike, amiben a születésnaposunk igazából két szerepet is eljátszott, hiszen a sztori szerint arcot cseréltek John Travoltával, így változott, mikor melyikük a jó- és a rosszfiú.
Charlie Kaufman/Donald Kaufman – Adaptáció (2002)
A már említett Oscar-díjhoz akkor járt ismét nagyon közel Cage, amikor jelölték az Adaptáció kettős szerepéért: Charlie Kaufman önéletrajzi ihletésű agymenésében egy ikerpár mindkét tagját ő játszotta. Akik közül az egyik önbizalomhiánnyal és alkotói válsággal küzdő forgatókönyvíró, a másik pedig egy nagydumás, léha életművész.
Johnny Blaze – A szellemlovas-filmek (2007)
Igen, tudjuk, hogy A szellemlovasnál és folytatásánál sokkal jobb filmekben is játszott Nicolas Cage. Ugyanakkor az is köztudott róla, hogy imádja ezt a képregénykaraktert, és mindent megtett érte, hogy ő játszhassa el a filmverzióban — még egy hülye parókát is bevállalt érte. És igen, azért is szerepel ez a tétel a listánkon, mert így képviseli azt a töménytelen mennyiségű olcsó, gyenge színvonalú fércművet is, amiket a pályája során (főleg az utóbbi tíz évben) Cage szintén bevállalt, sok esetben béna frizurák kíséretében.
Terence McDonagh – Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (2009)
Már az eredeti Mocskos zsaru is egy emlékezetesen szuggesztív alakítást hozott Harvey Keiteltől, amikor pedig Werner Herzog teljesen újragondolta a történetet Nicolas Cage főszereplésével, egy teljesen másképp elszállt és őrült figura lett az a bizonyos lejtőn lévő rossz zsaru az új filmben. Amikor pedig elszállt és őrült figurákat kell játszani, Nicolas Cage mindig elemében van.
Red Miller – Mandy (2018)
Említettük, hogy az utóbbi években leginkább megdöbbentő mennyiségű és megdöbbentően rossz érzékkel/ízléssel kiválasztott filmek jellemzik Nicolas Cage karrierjét, de ezek között azért 1-2 évente még most is akad egy-egy gyöngyszem. Ilyen a Mandy is, ami hazánkban csak házimozis kiadásban jelent meg, és ami még Nicolas Cage-hez mérten is kattant filmes hullámvasút, de egyben lenyűgöző élmény is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.