1909. április 19-én este nyolckor Haverda Boldizsárné, egy szabadkai ügyvéd dúsgazdag özvegye társalkodónője és egyik ismerőse kíséretében a Palicsi úton haladt a város felé. A három nő szorosan egymás mellett sétált a két oldalt bokorral beültetett, széles úton. Már a város felé haladó villamos egyik sínpárja mellett jártak, amikor revolverrel a kezében előttük termett egy férfi.
Ez a támadás a pillanat műve volt. A gyilkos, amint a társalkodónő elmondta, előugorva a bokorból, néhány lépéssel közelebb lépett az öregasszonyhoz, és úgyszólván egészen a kebléhez nyomva sütötte el a revolvert"
– írta meg a Budapesti Hírlap két nappal később.
Haverdánét a szívén találta el a golyó. Mielőtt összeesett volna, még beszélt, felfogta, hogy mi történik vele.
Jaj! Meglőtt! Meghalok!"
- állítólag ezek voltak az utolsó szavai.
A támadásnak három szemtanúja volt. Deákné, az agyonlőtt asszony házvezetőnője, Deák Olga tanítónőjelölt, és Bohaczki Magda cselédlány. Mind a hárman úgy megijedtek, hogy eszükbe sem jutott a férfi után szaladni, amikor az elmenekült az éjszakában. Bár a földbe gyökerezett a lábuk, emlékeztek a gyilkosra, és megpróbáltak személyleírást adni róla a nyomozóknak. Vallomásuk alapján egy magas, szikár, 28-30 év körüli fiatalember támadt rá Haverdánéra, aki ugyan kopott, de elegáns, szürke ruhát viselt és „sportsipkát" a fején.
A szabadkai nyomozók megtudták, hogy Haverdánénak mintegy félmillió korona volt a vagyona, ami tetemes összegnek számított a századelőn. Vajon emiatt kellett meghalnia? Hogy a kérdésre választ kapjanak, a detektívek kihallgatták az asszony helyi rokonait és ismerőseit. Emellett táviratot küldtek a budapesti detektíveknek a gyilkosság hírével és azzal a kéréssel, hogy keressék meg és hallgassák ki az asszony lányát, aki évekkel korábban a fővárosba költözött. A nyomozók kiderítették, hogy Haverda Mária 1901-ben ment hozzá egy bizonyos Jarmatzky Sándor újpesti jegyzőhöz, akitől egy fia született.
Amikor a gyilkosság másnapján a detektívek felkeresték a férfit, rájöttek, hogy az asszony nem lakik vele újpesti otthonában. Tőle tudták meg, hogy elváltak, volt felesége pedig gyerekükkel, a 7 éves Jenőkével együtt Budára költözött, a Margit híd melletti Török utca 8. egyik lakásába. Sándor először nem akart ennél többet mondani, végül elárulta, hogy az asszony természete volt az oka annak, hogy nem maradtak együtt. Mária megunta a férjét, és új partnert keresett.
Volt anyósával kapcsolatban még ennyit sem tudott segíteni Jarmatzky. Közölte, hogy a válás óta megszakította a kapcsolatot volt neje családjával.
A rendőrök azonnal elindultak a Török utcába, de nem találták otthon Haverda Máriát. Kiderült, hogy már tud az anyja haláláról, mivel Klein Mátyás szabadkai ügyvéd telefonon felhívta a Király utcai bank vezérigazgatóját, Klein Pált, és elújságolta neki, mi történt, ő pedig értesítette a gyönyörűnek tartott fiatalasszonyt. Azt is megtudták a nyomozók, hogy mi köze Kleinnek Haverda Máriához. Anya és lánya nem volt jó viszonyban. Amikor Mária elvált, ügyvéd édesapja megharagudott rá, és mivel könnyelmű nőnek tartotta, kihagyta a végrendeletéből. Apja halála után az anyja sem volt kegyesebb a lányával, így Mária pert indított azért, hogy a neki járó köteles részt megkapja a vagyonból. A tárgyalásra pedig a Király utcai bankból kapott előleget. Mint kiderült, kétszer nyert az édesanyjával szemben, és idővel csak egyre jobban elmérgesedett az anya-lánya viszony. Azonnal gyanús lett Mária. Vajon megbízott valakit Haverda Boldizsárné meggyilkolásával?
Miközben ezen gondolkodtak, a tetthely közelében előkerült a gyilkos sapkája, amiben hosszú hajszálat találtak. Vajon parókát viselt a támadó, vagy a férfi mellett egy nő is „benne volt a balhéban"? Hamar megkapták a választ.
A budapesti rendőrök Haverda Mária két közeli ismerősét, Jánossy Aladárt és Vojta Antalt is kihallgatták. Kiderült, hogy Jánossy szerelmes a gyönyörű, fiatal Máriába, és Vojta Antalról is felmerült, hogy szexuális viszonya van az asszonnyal, akire a korabeli sajtó elkezdett „femme fatale"-ként, a végzet asszonyaként hivatkozni.
Az ügy másfél évnyi története alatt az újságírók úgy állították be Máriát, mint a bűnös, erkölcstelen nőt, aki meglett férfiakat dönt romlásba.
A nyomozás szálai valóban az áldozat lányához vezettek. Mária arra számított, hogy anyja halála után nemcsak a kimerítő pereskedésnek lesz vége, hanem a vagyonhoz is hozzáférhet. Rávette két szeretőjét, hogy segítsenek neki. Vojta kitervelte, Jánossy pedig végrehajtotta a bérgyilkosságot, amit az örökség megszerzéséért találtak ki. Aladárra egyébként tökéletesen illett a szemtanúk leírása.
Az eset nemcsak a szereplői miatt vált kiemelt üggyé, hanem amiatt is, mert először felmentették Máriát, Jánossyt és Vojtát. Aztán fél évvel a felmentő ítélet után ismét bíróság elé állították, amely elítélte őket. A királyi kúrián 1910. október 12-én született meg az ítélet. Mária a felbujtásért 12 évet, Jánossy Aladár 10 évet, Vojta pedig 8 évet kapott. Mindegyikük letöltötte a büntetését. Szabadulása után Jánossy eltűnt a nyilvánosság elől, Vojta állítólag Amerikába utazott és egy zenekarban magyar nótákat játszott, Mária pedig egy Pest megyei faluban telepedett le. A megfakult szépségű asszony összeköltözött az egyik rabtársnőjével, és tejárusként tengette hátralévő éveit.
Ez az egy évszázaddal ezelőtti, kiemelt ügyként kezelt bérgyilkosság, amit a Haverda-örökségért terveltek ki, végül börtönbüntetéssel végződött. A ceglédi ingatlanos csalók ügye viszont még nem zárult le. Egy fiatal nőt azzal vádolnak, hogy becsapott egy idős férfit, a bizalmába férkőzött, és hamis végrendelettel megszerezte a vagyonát a nyugdíjas meglepően korai halála után. Ezt az ingatlanmaffiához kötődő történetet mutatta be november 23-án, 22.10-kor a Life TV Kiemelt ügyek Kovács Noémivel című műsora.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.