Pesti mese – A Hősök tere történetének nyomában

Vajon kik azok a hősök, akikről a nevét kapta Magyarország egyik leghíresebb tere? Nyilván azok a történelmi személyek, régi uralkodók és államférfiak, akiknek a szobra ott is áll félkörívben a téren, gondolhatnánk. Nos, nem ők azok a bizonyos hősök, sőt az ő szobraik már évtizedek óta ott álltak, amikor megszületett a Hősök tere név. Tekintsük át a tér történetét a megfejtésért!

A mai Városliget területe évszázadokig kívül esett Pest határain, egy mocsaras-erdős területet találhattak itt az utazók. A XIX. század elején a mocsarat elkezdték szabályozni, a területet gondozni, és kialakítottak itt egy városi parkot – világviszonylatban is az elsők között, de még mindig az akkori város legeslegszélén. A mai Hősök tere területe ekkor még csupán a Városliget (mainál nagyobb) tavának partja volt, füves-fás-virágos kirándulóhely.

Az 1870-es években a neves mérnök, Zsigmondy Vilmos vette a fejébe, hogy hévizes kutat furat itt, és a fáradozását eredmény is koronázta, 970 méter mélyre érve feltört a hévíz. Az így kialakult forrás fölé egy díszkutat emeltek 1884-ben Ybl Miklós tervei alapján Gloriette néven, így ez az építmény zárta le az akkor már kialakulóban lévő sugárutat, a mai Andrássy utat.

A nagyszabású, egész Budapest arculatára nagy hatást tevő milleniumi ünnepségek és építkezések idején született meg a döntés, hogy a Gloriette helyére egy monumentális emlékmű, Nemzeti Pantheon kerüljön. A Gloriette pedig átkerült a Széchenyi hegyre, ahol ma kilátóként találkozhatunk vele. A feladattal Schickedanz Albert építészt és Zala György szobrászt bízták meg, az ő terveik és irányításuk nyomán készült el a két félköríves oszlopcsarnok, az obeliszk és a rajtuk található szobrok. Utóbbiak csak szép lassan, a királyszobrok nagy része például 1905 és 1911 között került fel a helyére. Az első világháború után, a Tanácsköztársaság idején az egész emlékművet vörös drapériával vonták be, és egy nagy Marx-szobrot állítottak elé, a Habsburg-uralkodók szobrát pedig le is vették. A Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-korszakban ismét visszaállt a régi állapot, sőt igazából ekkor lett alkalom a teljes eredeti terv végső befejezésére, ami 1929-re valósult meg a honfoglaló törzsfők és Nagy Lajos király szobrának helyére kerülésével.

1929-ben viszont kapott egy új emlékművet is a tér az oszlopcsarnokok elé: egy puritán, súlyos mészkőtömböt, a Nemzeti Hősök Országos Emlékkövét, amellyel az első világháborúban elhunyt katonákra emlékezett az ország. Erről, vagyis a hősi halált halt magyar katonákról kapta a nevét a tér, amely 1932-ben lett hivatalosan is Hősök tere – addig egész egyszerűen nem volt neve.
A Hősök tere ekkor még virágágyásokkal, fákkal díszített, macskaköves úttal körbevett tér volt, és csak 1937-ben, az itt tartott Eucharisztikus Világtalálkozó okán kövezték-aszfaltozták le teljesen. A második világháború és a kommunista hatalomátvétel után a Habsburg királyok szobrainak helyére új alakok kerültek: Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos. A leszedett szobrok ma a Szépművészeti Múzeumban találhatók, kivéve Mária Teréziáét, amely a gödöllői kastély parkját díszíti.

A középen található, névadó hősi emlékmű is átesett néhány változáson az eltelt évtizedek alatt. 1956-ban a Nemzeti Hősök Emlékköve került a helyére, amely a rajta lévő felirat szerint immár nem csak az első világháborús magyar hősi halottak, de minden olyan hős emlékének szólt, akik életüket áldozták „népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért". A rendszerváltás után 1996 és 2001 között zajlott a Hősök tere eddigi utolsó felújítása, amikor szintén új emlékkő került a közepére. A Szilágyi Andor tervei alapján készült emlékmű az elődöket idézi meg a kialakításával, az oldalán a felirat pedig csak ennyi: „Hőseink emlékére".