Pesti mesék: borzalmas tragédia miatt szabták át a Boráros teret, 18 ember vesztette benne életét

Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek, utcák, terek, városrészek elnevezéseinek eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet, különleges sztorit rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is. A Hősök tere, az Oktogon, az Astoria, a Római-part, a fővárosi pályaudvarok, a Nagykörút, a Móricz Zsigmond körtér, a budapesti gyógyfürdők, a Rózsadomb, a Szabadság-szobor és Józsefváros után most a Boráros tér következik.

teljesen logikusan, de a Boráros tér nem így kapta a nevét. Kereskedők ugyan szerepelnek a történetben, és biztosan árultak sokszor bort is a környéken (hisz most is nyílik a térre nem egy vendéglátóhely ajtaja), de a Boráros egy családnév volt, mielőtt közterület neve lett volna belőle.

Olyannyira, hogy sokáig egy külön település, a kis Szentfalva állt itt. A XVIII. század végére Pest magába olvasztotta az addigra már külvárosként létező mai József- és Ferencvárosokat, majd a rengeteg mindent letaroló 1838-as nagy árvíz után főként kertes villák és vízimalmok övezete lett a környék. Ekkor már a belé vezető utakkal el is nyerte a közlekedési csomópont formáját, és mivel leginkább faárusok tevékenykedtek itt, ezért a Fa tér nevet viselte.

Egészen 1875-ig, amikor Budapest egyesítése után a Boráros tér nevet kapta, méghozzá Boráros János után. (A tér és a Ráday utca találkozásánál álló ház homlokzatán erre tábla is emlékeztet.)

Boráros János a görög Vorarosz (érdemes figyelni a hangzásbeli hasonlóságot) család sarja volt, akik a XVII. század végén települtek át a hazájukból Győrbe, majd onnan Pestre. Sikeres kereskedődinasztiaként kapták meg 1725-ben a nemesi címet, maga Boráros János pedig Pest városának szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeket, többek között főbíraként, alpolgármesterként, a Városliget megteremtőjeként és a vagyonát jóléti alapítványokra hagyó filantrópként.

ami 1882-től működött a Közraktárak (ennek az épületsornak az utolsó maradványa a Bálna) és az akkor még a Duna-parton futó vasúti sínek találkozásánál. A közel 60 méter magas épület alsó szintjére is sínek futottak be, benn rakodó-, osztályozó- és gabonatisztító állomások működtek. Az épület közvetlen szomszédságában épült meg 1937-ben a Horthy Miklós híd, ami végképp közlekedési csomóponttá változtatta a Boráros teret.

A helyére park került (a mai Nehru part), a híd helyére pedig átmenetileg egy pontonhíd, amit a pestiek csak Miki néven emlegettek. 1952-ben aztán átadták a már végleges, újjáépült hidat, ami azóta is működik Petőfi híd néven.

A Boráros tér történetében 1978-ban következett el egy újabb nevezetes, és sajnos tragikus esemény.

Részben a baleset miatt is tervezték át aztán a teret, és egy 1979-ben induló nagy rekonstrukció révén nyerte el a mai formáját. Ennek utolsó fázisaként avatták fel Varga Imre két szobrát, melyek ma is a téren állnak. Az egyik egy sor kőhordó között álló borkereskedőt ábrázol, humoros utalással a tér nevének szó szerinti jelentésére. A másik egy oszlop tetején álló fémdísz, antik stílusban. Maga az oszlop az egykor a Blaha Lujza téren álló régi Nemzeti Színház homlokzatáról származik, a tetején lévő tárgy pedig a nagyszentmiklósi aranykincs legismertebb darabjának, egy bikafejes ivócsanaknak a másolata. Annak a nagyszentmiklósi aranykincsnek, aminek darabjait pesti köztisztviselő korában Boráros János gyűjtötte össze, így ez a szobor közvetve a tér névadójának állít emléket.