Klasszikus könyvek klasszikus filmen: amikor a magyar irodalom a moziba költözik

A magyar irodalom legtöbbet filmre vitt klasszikusa Jókaitól Az arany ember, hiszen Timár Mihály romantikus kalandjaiból a dunai hajó kincseivel és a Senki szigetével (és a hozzájuk tartozó két asszonnyal) már háromszor is mozifilm született. Az első, némafilmes verzió 1918-ban a kor szuperprodukciója volt Korda Sándor rendezésében, a második már egy hangosfilm 1936-ból Gaál Béla rendezésében, és a korszak nagy sztárjaival. A harmadik pedig a tévék által is gyakran játszott változat 1962-ből, többek között Béres Ilonával és Latinovits Zoltánnal.

A Ludas Matyi az első magyar mozifilm, ami már színesben élvezhettek a nézők. Fazekas Mihály klasszikus verses elbeszélésének történetét kissé átalakították az aktuális politikai helyzetben a Párt igényeinek megfelelően, de a mese ereje, játékossága és szellemessége azért így is megmaradt. A kor magyar szuperprodukciójában a kor magyar szupersztárjai játszottak, többek között Soós Imre, Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Somlay Artúr és Görbe János. Az alapműből pedig még egy mozifilmes feldolgozás született: egy mesésre vett rajzfilm a hetvenes években.

A hatvanas évek a míves regényadaptációk és a kosztümös történelmi kalandfilmek korszaka is volt, a rendező Várkonyi Zoltán pedig mindkettő specialistájának számított. Ezt jól mutatja az első ilyen jellegű rendezése is, amely Jókai Mór közismert regényéből készült. Benne a három Baradlay-fivér sorsát a reformkor, a szabadságharc és a megtorlások idején követhetjük végig: jégmezőn támadó farkasok, halálos párbajok és femme fatale-ok társaságában, egy igazi kosztümös-romantikus kalandfilm minden elemét felvonultatva.

Minden idők valószínűleg leghíresebb és legkedveltebb magyar történelmi filmje egy olyan regényből született, amit kötelező iskolai olvasmányként is mindenki ismer. Gárdonyi Géza regénye így nemcsak a könyvek lapjain, de a már említett Várkonyi Zoltán rendezésében is az össznemzeti emlékezet része és egyben a bizonyíték arra, hogy nálunk is készülhet igényes, látványos, szórakoztató történelmi mozifilm.

Ha minden idők legjobb magyar filmjeiről készülnek listák, a Szindbád rendszerint ott szerepel valahol az élen. A tragikusan fiatalon elhunyt rendező, Huszárik Zoltán olyan alapanyagból készítette el a remekművét, ami megfilmesíthetetlennek tűnt: Krúdy Gyula lírai hangulatú, nosztalgikus, érzéki benyomásokkal, álom- és vágyképekkel átszőtt novelláiból. A mutatvány sikerült, a film után pedig Szindbád karaktere mindörökre Latinovits Zoltán alakjával forrott össze.

Az első egészestés magyar rajzfilmet az a Jankovics Marcell készítette, aki nemrégiben hunyt el, és aki minden túlzás nélkül a magyar animáció történetének legnagyobb hatású alkotója volt. A János vitézben is a rá jellemző egészen egyedi, többféle stílusból ötvözött, mégis egységes formanyelven mesélte el Petőfi klasszikus költeményét, ráadásul a film még humorban sem szűkölködik, és az önálló életre kelő, nem ritkán erotikus szimbólumként is funkcionáló népművészeti motívumok pedig különösen emlékezetesek.

Füst Milán lélektani regénye a 20. századi magyar irodalom nagy prózaklasszikusa, amelyet rengeteg nyelvre fordítottak már le, és amiből most Enyedi Ildikó (Testről és lélekről, Az én XX. századom) készített érzékeny, csodás kiállítású adaptációt nemzetközi sztárokkal; és persze egyben újra is értelmezve az eredeti formájában nehezen filmre vihető történetet.

A Kultúra rovat további cikkei:

• Híres színésznő pasija volt, mielőtt befutott volna – 9 érdekesség az 50 éves Luke Wilsonról
• Nincs utca, T utca, Kacérgiliszta utca: ezek a legfurcsább magyar utcanevek
• Sztálin imádott lánya, aki egész életében kétségbeesetten próbált kitörni édesapja árnyékából