14 gyermeke született, de sosem nősült meg: Gustav Klimt imádta a nőket és a macskákat

Gustav Klimt százhatvanegy éve, 1862. július 14-én született egy Bécs környéki faluban. A hétgyermekes családban már gyerekkorától fogva találkozott a képzőművészettel, édesapja aranyműves volt, ezért is támogatta, hogy Gustav és testvére, Ernst az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolában tanuljon. A testvérpár Franz Matsch-csal együtt megalapította a Künstlerkompagnie (Művészkompánia) csoportot, s számos megtisztelő megbízást kaptak.

Klimt 1892-re elveszítette édesapját és szeretett testvérét is, ez nagyon megviselte lelkileg, depresszióval küzdött, közben pedig ő lett a család feje, neki kellett eltartania az édesanyját és a testvéreit. 1896-tól a művészete is kezdett átalakulni.

Egyre inkább kora lázadó művészének tekintették, aki olyan festményeket alkotott, melyek nem feleltek meg az akadémiai művészetnek, s mivel a konzervatív körök nem fogadták el az új, modern irányzatot, így Klimt karrierjét hangos botrányok kísérték.

A legnagyobb felháborodást az keltette, amikor 1894-ben a festőt megbízták a Bécsi Egyetem dísztermének falfestményével, Klimt pedig szeretett volna egy rendhagyó alkotást létrehozni, így meztelen alakokkal tarkította a festményét. A megrendelők korántsem örültek ennek a megoldásnak, a műveket sosem állították ki, és visszakérték az előleget a művésztől. Klimt ezután végleg szakított a hagyományokkal, és Kolo Moserrel, Josef Hoffmannal és Joseph Maria Olbrich-hel összefogva megszületett a bécsi szecesszió, az Art Nouveau, azaz az „Új Művészet". 1903-as olasz utazásától számítják a legsikeresebb korszakát, amikor is megjelent festményein az arany háttér, valamint leplezetlenül ábrázolta a női testet, legyen az idős, fiatal, vagy éppen várandós.

Klimt soha egyetlen önarcképet sem készített, mely meglehetősen szokatlan egy olyan festőtől, aki rengeteget foglalkozott alakrajzolással. Ennek miértjét a „Kommentár egy nem létező arcképhez" című esszéjében magyarázza:

Bár a festményei csillogásából arra lehet következtetni, hogy Klimt fényűző életet élt, de mi sem áll messzebb a valóságtól. A festő igazi otthonülő típus volt, aki jellegzetes hosszú kaftánban, fehérnemű nélkül festegetett egész nap. Nem vegyült a bécsi elittel, nem folytatott elmélyült beszélgetéseket a neves kávézókban, hírnevének köszönhetően azonban sokan ellátogattak hozzá, leginkább befolyásos hölgyek.

Bár sikerült elkerülnie a nyilvános botrányokat, az édesanyjával élő Gustav Klimt igazi Don Juan volt, aki meglehetősen aktív szexuális életet élt. A pletykák szerint minden nővel lefeküdt, akiről portrét festett, márpedig sok hölgyet megörökített. Ha lehet hinni a híreszteléseknek, 14 gyermeke született, de közülük hivatalosan csak hármat ismert el. Sosem nősült meg, elmondása szerint tartott az igaz szerelemtől. A hölgyeken kívül a macskákért is rajongott, kertjében számos cica talált otthonra, sőt a legendák szerint az állatok hozzá is járultak a festő munkásságához, Klimt ugyanis a cicák vizeletével impregnálta a vázlatrajzait – írja a kultúra.hu.

Összes női ismerőse közül sógornője, Emilie Flöge divattervező állt hozzá a legközelebb, ő volt a festő legfőbb múzsája. Emilie még tinédzser volt, amikor először találkozott a festővel, Gustav Klimt öccse ugyanis beleszeretett a lány nővérébe, akit végül feleségül is vett. Ernst Klimt alig egy évvel az esküvőt követően elhunyt, így a festő lett a házasságból született gyermek gyámja, innentől fogva sok időt töltött a Flöge családdal. Az a mai napig rejtély, hogy kapcsolatuk csupán baráti volt, vagy esetleg szeretői viszonyban voltak, viszont az biztos, hogy kölcsönösen inspirálták egymást. Sokak szerint a híres A csók című festményén saját magát és Emiliet ábrázolja a festő, és őt hívta ágyához 1918-ban is, amikor stroke-ot kapott.

A stroke következtében Klimt félig lebénult, majd elkapta a spanyolnáthát is, amely végzetesnek bizonyult. 1918. február 6-án, 55 évesen távozott el az élők sorából. Korai halála miatt sok művét nem tudta befejezni, de így is számtalan festménye van, melyekre meg nem szűnő csodálattal tekint az utókor. Arról nem is beszélve, hogy egyes festmények a mai napig rekordösszegekért kelnek el; egyik leghíresebb portréját, Adele Bloch-Bauer című képét 135 millió dollárért vette meg a Neue Galerie New York, megdöntve ezzel Picasso rekordját is.