Minden bizonnyal már Szent István király építtetett egy templomot a mai Mátyás-templom helyén, az egyházi hagyomány ugyanis innen eredezteti az épület történetét. Korabeli feljegyzések vagy tárgyi emlékek viszont nem maradtak fent erről a templomról, csak évszázadokkal későbbi írott említések. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Szent István-féle templom részben vagy egészben elpusztulhatott a tatárjárás idején, és ennek helyére épült aztán egy jóval nagyobb katedrális. Erről pedig már azt is tudjuk, hogy pontosan mikor: 1247-ben említi először egy oklevél, budavári Nagyboldogasszony-templom néven.
1309-ben már itt koronázták meg I. (Anjou) Károly Róbert királyunkat, és ettől kezdve a magyar történelem egyik legfontosabb szimbolikus-szakrális tereként szolgált. Nagy Lajost és Luxemburgi Zsigmondot is itt kiáltott ki királynak (még ha esetükben maga a koronázás aktusa Székesfehérváron is történt). 1384-ben ledőlt a templom egyik tornya, és ezt egy jelentős, hosszú ideig tartó átalakítás-bővítés követte.
Olyan hosszú ideig tartó, hogy már csak Mátyás király uralkodása idején fejeződött be, akit szintén itt koronáztak királlyá egy korona nélküli szertartás keretében (mivel 1458-ban a Szent Korona nem volt az országban). Mátyás számára fontos lehetett a templom, hiszen az építkezéseket bőkezűen támogatta, sőt felépítette a templom jellegzetes harangtornyát is, elhelyezve rajta a saját címerét. Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét is, így nem csoda, hogy a korabeli népnyelv elkezdte "Mátyás temploma"-ként hívni az épületet, és ebből alakult ki a mai neve. Legalábbis a közismert neve, hiszen hivatalosan továbbra is Nagyboldogasszony-templomnak hívják.
Amikor a törökök elfoglalták Budát, a legtöbb templomot lerombolták. A Mátyás-templom ezt szerencsére megúszta, de így is sanyarú sors jutott neki: a berendezését kidobálták, a freskóit lemeszelték, és mecsetté alakították át. Közel 150 évig működött így, majd Buda 1686-os visszafoglalása után előbb a ferences, később a jezsuita szerzetesrend kezelésébe került. Ők barokk stílusban állították helyre, és építettek hozzá kollégiumot és szemináriumot, azaz a jólismert rendház-iskola-templom komplexum keretén belül működtették.
1723-ban hatalmas tűzvész végzett pusztítást Budán, súlyosan megrongálva a Mátyás-templomot is. Az épület ezután sokáig meglehetősen rossz állapotban állt, főleg miután a pápa a jezsuitákat is feloszlatta – a díszes tornyát például egyszerű zsindelytetőre cserélték le. Változást az hozott, amikor megszületett a kiegyezés a magyar királyság és a Habsburg-ház között, így megtarthatták 1867-ben Ferenc József és Sissi magyar királyi párrá koronázását a templomban. Néhány év múlva megindult a templom teljes körű felújítása Schulek Frigyes vezetésével, aki neogótikus stílusban varázsolta újjá az épületet, megadva neki azt a külsőt, amit azóta is ismerhetünk. A templom belső terének díszítésében pedig a kor hazai képzőművészetének legjelesebbjei, Székely Bertalan, Lotz Károly és Zichy Mihály voltak a segítségére.
Az utolsó magyar királyi koronázást, IV. Károly és felesége uralkodóvá avatását is a Mátyás-templomban tartották, hogy aztán a 20. századi magyar történelem viharai ne kíméljék ezt a nemzeti kincset se. A II. világháború során például a náci német seregek tábori konyhának, a kommunista Vörös Hadsereg lóistállónak használta az altemplomát, miközben a harcok súlyosan károsították az épületet. A restaurálása pedig csak évekkel a világháború vége után, 1954-ben kezdődött el, és egészen 1970-ig tartott. Azóta a budai vár egyik fő turistalátványossága és Magyarország egyik leghíresebb temploma, amit utoljára 2004 és 2013 között újítottak fel. Jelenleg a falai között található az Egyházművészeti múzeum is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.