A világ legszokatlanabb városai - Döbbenetes, hogy hol élnek emberek

Svalbard a világ egyik legészakibb szigetcsoportja – a Jeges-tengeren található, és Norvégiához tartozik. Az élet itt igen zord; október végétől február közepéig teljes a sötétség, a hőmérséklet -20 és +8 fok között ingadozik. Fővárosa Longyearbyen, színes házakkal sugallja a fehér világba vetett optimizmust.

Ennek oka a fagyos klíma, amely megakadályozza, hogy a holttestek bomlásnak induljanak, így könnyű élelmeként szolgálhatnának a vadonélő állatoknak. Ezt elkerülendő, a haldokló embereket repülővel elszállítják Norvégia egy „melegebb” pontjára.

A két ország között megosztott városok gyakoribb jelenség, mint gondolnád, de ez a legszokatlanabb. Büsingen am Hochrhein egy német svájci város; gazdaságilag Svájc, közigazgatásilag Németország része. Ez az egyetlen német város, ahol a svájci frank a fő valuta. Két postai kódja van: egy svájci és egy német. A polgárok használnak mind svájci, mind német telefonszámokat.

Az USA Michigan államában található a Hell (Pokol) nevű városka, mely közel 300 lakossal büszkélkedhet. Érdekes, hogy az Egyesült Államok postai szolgálata nem ismeri el Pokol várost; helyette a közeli Pinckney nevét használja postai címként. A „Welcome to Hell” tábla előtt évente rengeteg turista fotózkodik.

Nem, ez nem példa a két állam, egy város fentebbi példájára. Kína tervbe vette, hogy számos európai várost, látványosságot lemásol – például az Eiffel-tornyot -, így a lakosság anélkül utazhat, és ismerhet meg más kultúrákat, hogy el kellene hagyniuk az országot. Az első teljes város replika 2012-ben került átadásra, melyen részt vett az eredeti, osztrák település, Hallstaff polgármestere is. Alexander Scheutz akkor megállapodást írt alá a kulturális csereprogramról.

Először a templomot építették meg, majd a vele kapcsolódó utcák következtek, melyek pontosan olyanok, mint az eredeti osztrák városban. A különbség igazából csak az ingatlanárakban lelhető fel; a kínai Hallstaff jóval drágább.

A Slab City egy kaliforniai város, melyet főleg hobók, nyugdíjasok és olyanok laknak, akiknek nincs hova menniük. Annak ellenére, hogy a Sonora-sivatagban nyáron akár 48 fok is lehet, ennen a „hippivárosnak” mégis, körülbelül 150 állandó lakosa van. Itt a művészet szabad utat kap. Bárki, bármit készíthet, lakókörnyezetét valóban olyanná teheti, amilyenné egy normákkal teli városban lehetetlen lenne.

Címek sincsenek, mindenki ott táborozik le, ahol akar. Sokan autókban, lakóautókban, maguk által összeeszkábált házakban élnek. Tehát itt valóban azt tehet az ember, amit csak akar, és az itt élők nem a napi kellemetlenségeket, hanem a mérhetetlen szabadságot látják Slab Cityben.

A falak, az ajtók, az ablakok, az épületeket összekötő lépcsők mind a kék valamely árnyalatában pompáznak. Ez Chefchaouen, egy egyedülálló város Marokkóban.

Népszerű érdeklődés tárgyát képezi a turisták körében. Számos elmélet létezik arról, hogy miért lett itt minden épp kék. Az egyik elmélet szerint, a kék távol tartja a szúnyogokat, a másik szerint viszont, a korábban itt élő zsidók kezdték el kékre festeni a házakat. Ami bizonyos, hogy ezt a hagyományt – akárhonnan is jött – az itt élők azóta is tartják.