A női bugyikon található cuki kis masnis díszítést még évszázadokkal ezelőtt kezdték el használni, ami a mai napig megtalálható egyes fehérneműkön. Persze sokaknak, sokféle elmélete van ezzel kapcsolatban, vannak, akik szerint a masni meggátolta a fehérnemű leesését, csak miután feltalálták a gumit, esztétikai okokból ott hagyták, mások szerint a női ártatlanságot akarták jelezni ezzel. A netes fórumokon többször találgatták már az okát. De csak kevesen tudják, hogy valójában miért került az aprócska kiegészítő a fehérneműkre. Nem csupán azért, hogy csinosabbak és szexibbek legyenek.
A legtöbb ruhadarabról elmondható, így a bugyiról is, hogy a történelem során óriási változásokon ment keresztül, mire olyan formát öltött, amit mi manapság bugyiként aposztrofálunk, persze jelenleg is számtalan típusát, formáját ismerjük. A divatházaknak és a kiskereskedőknek hála megannyi fazonok, színek és anyagok közül válogathatunk, és ha épp olyan a kedvünk, a hangulatunkhoz legjobban illő alsót húzhassuk elő a fiókból.
Egy kis múltidézés a történelemből
Gondoltad volna, hogy kezdetekben csupán a férfiak kiváltsága volt a fehérnemű hordása? Igaz, azért van róla feljegyzés, hogy már az ókorban a római nők viseltek alsóneműt – ahogy például a szicíliai Piazza Armerinában talált híres, 4. századi mozaikon látható „bikinis lányok” is bizonyítják.
A hölgyek csak rövidebb vagy hosszabb alsóinget hordtak hosszú ruhájuk alatt, a bugyit nem is ismerték. Már a 15. században járunk, amikor születnek feljegyzések a női bugyogó (térdig érő, bő fazon) viseléséről. Spanyolországban bukkant fel, történészek szerint a mór viselet hatására. Innen kerülhetett aztán tovább a 16. században Európa más részeire.
Aztán beköszöntött az empire stílus a 19. század elején, és a divatos női ruhák vékony anyagúak (pl. tüll), testhez simulóbbak lettek. Nem volt többé számtalan vastag ruharéteg, ami melegíthette volna a divathölgyeket. Elkezdtek hát hosszú alsónadrágot viselni. Az 1840 környékén újra hódít az abroncsszoknya, amihez különálló váz tartozott. Ebben az időszakban lett az erkölcsös nő ruhatárának elengedhetetlen része a bugyi. Ekkoriban Viktória királynő csúcsra járatta a bugyi viselést, előszeretettel hordta, és minden nap cserélte is a monogramjával és korona mintával hímzett lenvászon alsóneműt. A szegények körében azért nem terjedt nagyon rohamosan a bugyiviselet, mert sokba került.
A forradalmi újítás az 1870-es évek második felében következett be: ekkortól a legtöbb bugyit középen teljesen összevarrták. Ekkortól egyre fontosabbá vált a fazonja és a kinézete. Ebben a fajtában lehetett akár kánkánt táncolni nagyobb szeméremsértés nélkül, már ha eltekintünk attól, hogy magát a kánkánt az erkölcstelenség csúcsának tekintették.
Komoly változást a 20. század eleje hozott, az 1920-as évek, amikor a fiús kinézetű nők jöttek divatba, akik kényelmes, egyszerűbb szabású ruhákat viseltek. Ahogy rövidebb ruhájuk, úgy fehérneműjük is dicséretes takarékosságot mutatott anyagfelhasználás terén, így a bugyi is sokkal kisebb, vékonyabb anyagú, és testhezállóbb lett. Innentől már modern fehérneműről beszélhetünk, olyanról, ami már nekünk sem teljesen idegen. Bár a szabás és a nagyság változott időről időre, az óriás bugyogó többé nem tért vissza.
De akkor miért van sok bugyi elején az a kis masni?
Amikor még nem ismerték az elektromosságot, a cuki kis masni megkönnyítette a hajnalban, sötétben vagy gyertyafénynél öltözködő nők dolgát. Csak ki kellett tapogatniuk, hogy hol van a masni, és máris tudták, melyik a fehérnemű eleje és külső része, így egyszerűen, gyorsan felvehették.
A válasz egyszerűbb, mint gondolnád. A női bugyi általában puha anyagból, leginkább pamutból készül, hogy kényelmesebbé tegye a fehérnemű egész napos viselését azon a területen, ami számunkra a legérzékenyebb. Elősegíti a szellőzést, és csökkenti a súrlódást, így hozzájárul a normál hüvelyflóra fenntartásához.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.