Angelina Jolie első rendezése csúnya kudarc

Angelina Jolie filmje még szinte el se érkezett hozzánk, már rengeteget szerepelt a híradásokban. Kezdődött magával a ténnyel, hogy Jolie kirándulást tesz a kamera másik oldalára: ugyan nem példa nélküli, hogy híres színésznők a pályájuk egy pontján rendezni is kezdenek (lásd Jodie Foster, Sophia Coppola, Sophie Marceau vagy Drew Barrymore esetét), de olyan még nem nagyon fordult elő, hogy egy karrierje csúcsán álló szexszimbólum tegye ezt meg.

Folytatódott a dolog a magyarországi forgatással: a média mással sem volt tele, mint Jolie-val és az ő filmjével, a budapesti Rózsák terén pedig össznépi verseny kezdődött, hogy ki tud jobb fotót csinálni a pufidzsekis Angelináról ötszáz méter távolságból. Amikor kész lett a film, a fogadtatása kavart botrányokat. Boszniában ugyan ünnepelték a premieren, de ott is akadtak szép számmal tiltakozók, akiknek nem tetszett, hogy a filmbeli bosnyák nő beleszeret a szerb fogvatartójába. A boszniai szerb területeken be sem engedték mutatni a mozikban, a szerbiai díszbemutatóra pedig kemény 12 darab ember ment el, mondjuk nem is csoda: A vér és méz földje egyértelműen a szerbeket mondja ki felelősnek a délszláv háborúért.

Danijel a szerb katonaság egyik vezetője, így ő is gyorsan parancsnokká válik. Eközben Ajlát más bosnyák nőkkel együtt elhurcolják, hogy a szerb katonák szükségleteit szolgálják ki - minden téren. Ajlát Danijel menti meg, aki maga mellé veszi a nőt "személyes szolgaként", hogy megvédje a többi katonától. Kettejük között bizonytalan viszony alakul ki, ami szerelmet, gyűlöletet és bosszúvágyat egyaránt hordoz.

Nehéz elképzelni, miért pont egy ilyen történetet választott Angelina Jolie az első rendezésének (ráadásul ő írta a forgatókönyvet is). Talán ez az ambivalens szerelmi viszony foghatta meg, akkor viszont nem érthető, miért nem szorítkozott a filmjében annak kifejtésére. Ugyanis A vér és méz földje ennél sokkal többet vállal: el akarja mesélni az egész boszniai háborút úgy, hogy ráadásul igazságot is szolgáltat közben. Azt pedig nem lehet Hollywoodból megtenni (sajnos még közelebbről se), hiába dolgozott akármennyi szakértővel, vagy végzett bármennyi kutatást Angelina Jolie.

A film minden egyes jelenete hamis és kimódolt, kelet-európaiként egyikről sem hihető, hogy így történt meg, még akkor sem, ha a bennük foglalt események mindegyike akár meg is történhetett valahol-valamikor a boszniai háborúban. Ráadásul a megvalósítás módja is súlyos hibáktól hemzseg.
A filmben egyedül a színészválasztás dicsérhető: a főbb szerepekben hiteles arcú emberek játszanak. Viszont a szájukba adott mondatok hamisan csengenek, az általuk bejárt terek sután fényképezettek, a film brutalitása pedig öncélú sokkolásnak tűnik. De ami a legnagyobb baj: hiába vállalta azt Angelina Jolie, hogy ebben a filmben elmeséli egy szerelem és egy háború történetét, végül csak az események felsorolására futotta neki. Nem mutatja meg, sőt úgy tűnik, gondolata sincs arról, hogy IGAZÁBÓL mi történt ebben a háborúban és e között a két ember között.