Szabó Zsófi: „Teljesen más ember vagyok, mint aki voltam”

Szabó Zsófi pontosan tudja, hogy milyen egy aggódó édesanya élete, ugyanakkor az, hogy anyukájára mindenben számíthat, enyhíti a gyermekneveléssel járó szorongását. A műsorvezető felnőtt fejjel azt is belátja, hogy rengeteget köszönhet szigorú neveltetésének, azonban a fiával ő sokkal megengedőbb. Szabó Zsófival, a TV2 műsorvezetőjével anyaságról, gyermeknevelésről, család és karrier összhangjáról beszélgettünk.

- Mi az, amit a saját neveltetésedből mindenképpen igyekszel a fiadnak továbbadni?

- Gyermekkoromban édesanyám főállású anyaként viselte a gondunkat a testvéremmel. Neki a férjéről és a gyermekeiről való gondoskodás lett a hivatása. Abban mindenképp hasonlít a mentalitásunk, hogy én is sok mindenről képes vagyok lemondani a gyermekem érdekében. Lehet, hogy ez nem látszik a külvilág számára, de én elsősorban anya vagyok, és az életemet, a munkáimat a fiam köré szervezem. Hogy ő is azt érezhesse: én mindig itt vagyok neki.

- Mennyiben változtatott meg téged az anyaság?

- Azt kell mondjam, szinte mindenben. Teljesen más ember vagyok, mint aki voltam. Megfontoltabb, felelősségteljesebb lettem, és a szeretet olyan mélységeit élem meg édesanyaként, mint amilyet korábban sosem. Ugyanakkor sajnos a szorongás is az életem része lett. A gondolataimban mindig ott van a kisfiam, és mint minden anya, én is sokat aggódom érte. Nagyon hálás vagyok az anyukámnak, hogy ő gondoskodik Mendelről, ha én távol vagyok, mert szerintem nem is tudnék úgy helyt állni a munkában, ha nem ő vigyázna rá.

- Édesanyáddal mindig ennyire kiegyensúlyozott volt a viszonyod?

- Nem, az az érdekes, hogy gyermekkoromban nagyon hullámzó volt a kapcsolatunk. Ő elég szigorú volt, rengeteg különórára hordott, és sok olyan elvárást támasztott felém, ami ellen tinédzserként fel is lázadtam. Ugyanakkor valószínűleg nem tartanék ott, ahol most, ha ő ezeket akkor nem teszi meg. De ezt csak felnőtt fejjel értettem meg. Nagyon sokat változott a kapcsolatunk azzal is, hogy én is anya lettem. Sokkal mélyebb és őszintébb lett, valahogy jobban meg tudom felé fogalmazni az érzéseimet. Azt hiszem, hogy mi ketten mostanra értünk igazán össze. Ő a legfőbb bizalmasom – de a legnagyobb kritikusom is – és minden körülmények között számíthatok rá.

Szabó Zsófi kilencévesen már színdarabban szerepelt

- Mivel kapcsolatban támasztottak nagy elvárásokat feléd?

- Apukám meg akarta adni nekem mindazt, amire neki egy szegény család gyermekeként nem volt lehetősége. Így a szüleim rengeteg különórára járattak: táncolni, úszni, karatézni, lovagolni, énekórára, klasszikus balettre. Kilencévesen már színdarabban szerepeltem, és kicsi koromtól arra készítettek fel, hogy színésznő legyek. Ők valószínűleg látták ezeket a kvalitásokat bennem, de gyermekként én ezt nagyon soknak éreztem. Ezért fordítottam tizenévesen hátat a színészetnek, és hosszú évekig a lovaglás volt az életem. Később azonban visszataláltam erre az útra, és azt hiszem, hogy mindaz, amit gyermekkoromban a szüleimtől kaptam, most érik be az életemben. Ma már büszke vagyok arra, aki lett belőlem, és szeretném, hogyha majd a fiam is büszke lenne arra, amilyen emberré válik. Ezért én is meg fogok neki adni minden lehetőséget, de arra nagyon figyelek, hogy az elvárás jóval kevesebb legyen.

- Te nem terelgeted semmilyen irányba a fiadat?

- Inkább úgy mondanám, hogy én nem fogom előre kijelölni az utat számára. Megvárom, hogy kialakuljon Mendel személyisége, az érdeklődési köre, mert most még csak 6 éves, tehát nem lehet még egyértelműen látni ezt az irányt. Nagyon várom egyébként, hogy merre indul el. És amiben majd ki akar teljesedni, ahhoz fogok minden lehetőséget megadni neki. Szóval egyáltalán nem vagyok szigorú anya. Viszont egy dologhoz azért ragaszkodom a fiamnál: az egészséges életvitelhez.

- Miben merül ki ez egy hatévesnél?

- Fontos számomra, hogy sokat mozogjon, kint legyen a levegőn, megfelelően táplálkozzon. Mert ez a generáció már nagyon más: amíg mi a kertben vagy a vízparton töltöttük a nyarat, ők inkább a szobában ülnek, nyomkodják a telefont és a virtuális valóságban találkoznak a barátaikkal. Szóval én elég nagy erőfeszítéseket teszek, hogy alternatívát nyújtsak a tévé és a kütyüzés helyett. Kültéri programokat szervezek, nagy sétákat teszünk együtt az erdőben, áthívom a barátait, hogy játszanak a kertben. Szeretném, hogy Mendel aktív életet éljen, és ne egy tunya, lusta gyerek legyen.

Igyekszik megóvni a fiát a nyilvánosságtól

- Mennyire engeded meg a képernyőhasználatot? Vannak korlátok?

- Persze, hogy vannak, de nehéz már ezt a generációt a digitális világból kirángatni. És valljuk be, hogy bennünket, szülőket is beszippant. Én a saját telefonhasználatomat próbálom csökkenteni, mert a szülői példában hiszek. Törekszem rá, hogy amikor hazajön az óvodából már csak rá figyeljek. De bevallom, ez olykor nekem is nehéz, mert a munkám része a közösségi oldalak használata.

- Mendelről már jó ideje nem posztolsz képet. Ő egyébként mennyire van tisztában azzal, hogy ismert ember az anyukája?

- Olyan fotót, amin látszik az arca, tudatosan nem osztok meg a fiam kétéves kora óta. Valahogy lett bennem egy gát ezzel kapcsolatban, és próbálom őt óvni ettől az egésztől. Persze, azzal tisztában van, hogy én ismert ember vagyok, hiszen akkor is sokan felismernek, amikor együtt sétálunk. Ugyanakkor attól a médiaérdeklődéstől, ami körülöttem van, igyekszem megvédeni. Ha majd nagyobb lesz, eldöntheti, hogy mennyit mutat meg magából - de legyen ez az ő választása.

- Később hogyan tudod megvédeni majd őt az esetleges támadásoktól? Van erre valami stratégiád?

- Az én stratégiám az őszinteség. Abszolút partnerként kezelem, és a saját nyelvén, a saját életkora szerint megbeszélek vele mindent. És nem lesz olyan kérdés vagy témakör a jövőben sem, amivel nem jöhetne oda hozzám, és amit ne tudnánk együtt megoldani. Talán ezzel az őszinte szülő-gyerek viszonnyal fogom tudni őt támogatni a nehezebb élethelyzetekben is. Sokat tanulok az édesanyám és az öcsém kapcsolatából, mert egy fiút másképp kell nevelni, mint egy lányt. De ahogy mögöttem is van egy nagyon erős családi háló, ami számomra biztonságot nyújt a mindennapokban, ugyanúgy számára is ez a családi összetartás adhat majd kapaszkodót.

Végre megtanulta szeretni és elfogadni magát

- Az, hogy most rendben vagy magaddal, látszik a külső megjelenéseden is. Hogyan teremtetted meg ezt az egyensúlyt?

- Megtanultam elfogadni és szeretni magam. Korábban nagyon sokat küzdöttem a súlyommal, valamint hormonproblémákkal, endometriózissal, inzulinrezisztenciával. Minden diétát kipróbáltam, és borzasztóan sokat sanyargattam a testemet. De érdekes módon ezek a problémáim szülés után rendeződtek, és most a megfelelő táplálkozással és sporttal nagyon szépen karban tudom tartani magamat. Megtanultam szeretni a testemet, és az önsanyargatás helyett az egészségmegőrzés lett számomra a legfontosabb. Amióta pedig nem a külsőség miatt figyelek az alakomra, hanem az egészségem miatt, azóta könnyebb lett minden.

- Szakmailag mennyire vagy most a helyeden?

- Teljes mértékben. Amikor visszajöttem a TV2-höz, úgy éreztem, hogy hazatértem. Itt mindig körülvett egy támogató közeg, és bár felnőtt nőként és anyaként tértem vissza, mégis ugyanaz a szeretet vesz körül, mint amikor 15 évvel ezelőtt először beléptem az ajtón. Ráadásul a Mokka műsorvezetése mellett kaptam most egy nagyon izgalmas műsort, az Újratervezést. Ez egy nagyon szép feladat, hiszen rászoruló családoknak segítünk az életkörülményeik javításában.A műsor TV2 Klubon lesz látható, aminek egyébként a nagykövete vagyok.

Azzal pedig, hogy testhezálló feladatokat kapok, hogy rendben mennek körülöttem a dolgok, és jól érzem magam a bőrömben, anyaként is jobban helyt állok. Mert amikor az ember boldog és kiegyensúlyozott, akkor azt a gyermeke is megérzi.