79 éves lett Helen Mirren, aki imád meztelenkedni: a naturista strandokon érzi igazán szabadnak magát

Helen Mirren, teljes nevén Helen Lydia Mironoff, 1945. július 26-án született Londonban, egy orosz származású apa és egy skót anya gyerekeként. Családja nevét édesapja angolosította Mironoffról Mirrenre, amikor Helen 10 éves volt. 18 évesen csatlakozott a brit Nemzeti Ifjúsági Színházhoz, egy évvel később pedig a Királyi Shakespeare Társulathoz. Az elkövetkező 15 év nagy részét a társulattal töltötte, olyan szerepekben tűnt fel, mint Cressida a "Troilus és Cressida" című darabban, valamint Kleopátra az "Antony és Kleopátra" című előadásban.

Helen Mirren, minden idők legjobb színésznője

Miközben még színházi produkciókban szerepelt, Mirren a húszas évei elején kezdte filmes karrierjét. Első filmje az 1968-ban bemutatott Szentivánéji álom volt, amit számos másik követett, többek között az angol gengszterfilm A hosszú nagypéntek (1980), a King Arthur paródia Excalibur (1981), és egy szerelmi történet Észak-Írországban, a Cal (1984), amiért elnyerte a legjobb színésznő díjat a Cannes-i Filmfesztiválon. Később szerepelt a vitatott A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989) című filmben és Charlotte királynét alakította a The Madness of King George (1994) című filmben, amiért a legjobb női mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra jelölték.

II. Erzsébet királynő alakításáért Oscar-díjat nyert

Helen Mirren 1997-ben ment feleségül Taylor Hackford rendezőhöz, és ezt követően is épített sikeres filmes karrierjét. Második alkalommal is Oscar-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában, Robert Altman Gosford Park (2001) című filmjében nyújtott angol házvezetőnő alakításáért. A Calendar Girls (2003) című filmben egy középkorú yorkshire-i nőt alakított, aki meggyőzi barátait, hogy meztelenül pózoljanak egy naptárban, amely a leukémia kutatásának támogatására készült. 

Sokoldalú tehetség

Mirren további filmjei is bizonyították sokoldalúságát. A The Last Station (2009) című filmben Leo Tolstoy feleségét, Sofyát alakította, amiért negyedik alkalommal is Oscar-díjra jelölték. Ezt követően egy volt CIA bérgyilkost alakított a Red (2010) című akció-vígjátékban, és Prospera varázslónőt játszotta Julie Taymor 2010-es Shakespeare-adaptációjában, A viharban. Későbbi filmjei közé tartozik a Woman in Gold (2015), amelyben Maria Altmannt, egy zsidó menekültet alakított, aki sikeresen beperelte az osztrák kormányt, hogy visszaszerezze Gustav Klimt festményeit, amelyeket a nácik loptak el családjától a II. világháború alatt.

Mirren Broadway-debütálása 1995-ben volt, amikor Natalyát alakította Ivan Turgenev Egy hónap falun című darabjában. 2002-ben visszatért August Strindberg A halál tánca című darabjában, mindkét előadás Tony-díj jelölést eredményezett számára. További brit színpadi szereplései közé tartozik Tennessee Williams Orpheus Descending (2000) és Eugene O’Neill Mourning Becomes Electra (2003) című darabja. 2013-ban Laurence Olivier-díjat kapott The Audience című darabban nyújtott alakításáért, amelyben ismét II. Erzsébet szerepét játszotta. 2015-ben Tony-díjat is nyert a Broadway produkcióban nyújtott alakításáért.

Helen Mirrent 2003-ban a Brit Birodalom Rendje (DBE) hölgyének nevezte ki.