Nem mindig volt olyan egyértelmű, hogy Tim Allen híres színész lesz, jóval azelőtt, hogy elkezdte volna építeni a karrierjét, azzal a lehetőséggel nézett szembe, hogy élete hátralévő részét börtönben tölti majd. 1978-ban, alig néhány évvel azután, hogy komikusként kezdett el dolgozni a show-bizniszben, Allen a michigani Kalamazoo/Battle Creek nemzetközi repülőtéren bukott le. 650 gramm kokaint vitt magával, és arra számított, hogy azt átadja egy ottani kapcsolatának.
Michael Pifer, egy beépített zsaru hónapok óta Allen nyomában volt. Megegyezett az akkor még kezdő komikussal, hogy a nála lévő kokaint készpénzre cserélik. Allen egy tévéjelenet hatására javasolta a repülőteret, ahol egy szekrénybe rejtette a kábítószerrel teli táskát, mielőtt találkozott Pfierrel, és átadta neki a kulcsokat.
Arra számított, hogy 42 000 dollárt kap cserébe, ehelyett fegyveres rendőrök vették körül, akik rá céloztak. Michiganben akkoriban csak nemrég fogadták el azt a törvényt, amely szerint aki 650 gramm kokaint szállít, életfogytiglani börtönbüntetésre számíthat, így Allen azzal nézett szembe, hogy rácsok mögött tölti hátralévő napjait. Bűnösnek vallotta magát a kábítószer-kereskedelem vádjában, és neveket mondott, amikor a bűntársairól kérdezték, annak érdekében, hogy csökkentsék a várható büntetését. Ez azt is jelentette, hogy ügyét szövetségi bíróságon tárgyalják, nem pedig állami bíróságon, ahol esetleg életfogytiglani börtönbüntetés várna rá.
Végül háromtól hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélték, de két év és négy hónap után, 1981-ben szabadult.
„Eléggé elszúrtam. Miután az öregem meghalt, tényleg csak játszottam az emberekkel, és azt mondtam a felnőtteknek, amit hallani akartak, majd elloptam a piájukat. Annyira szégyelltem magam azokért a dolgokért, amiket tettem... Különösen azért, mert embereket vezettem meg. Egy olyan apa gyerekeként, akit így öltek meg, nehéz túllépni ezen” — nyilatkozta múltjával kapcsolatban a színész.
A börtönben töltött időről is beszélt:
„Egyszerűen csak befogtam a számat, és azt tettem, amit mondtak. Ez volt az első alkalom, hogy tettem, amit mások mondtak. Szó szerint megtanultam, hogyan kell napról napra élni. És megtanultam, hogyan kell befogni a számat. (...) Végül nyolc hónap után megszoktam a helyzetet. Voltak rendben lévő időszakok. Szombaton jobb ételeket kaptunk. És végül a fogda után saját cellát is kaptam.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.