1995. március 27-én reggel egy ismeretlen fegyveres lelőtte Maurizio Guccit, a híres divatház egykori vezetőjét. Az eset után a rendőrök azonnal megindították a vizsgálatot gyilkosság ügyben, de a több szálon futó nyomozás évekig nem vezetett sehova. Majdnem két évvel később, 1997. január 8-án este egy névtelen telefonáló Filippo Ninnivel, Lombardia rendőrfőnökével akart mindenáron találkozni a gyilkosság ügyében.
A telefonhívás után létrejött titkos találkozón Ninni megtudta, hogy az informátor nemrégiben egy alsó kategóriás milánói hotelben szállt meg, ahol az éjszakai portás a füle hallatára dicsekedett el azzal, hogy ő toborozta Gucci gyilkosait. Ez a füles végül lassan, de biztosan segített kibogozni a szálakat, melyek a divatcézár volt feleségéhez, Patrizia Reggianihoz vezettek.
Számodra a pokol még nem jött el
Reggiani és Gucci a húszas éveik elején találkoztak egy fényűző milánói partin. A divatház alapítójának unokáját állítólag első látásra megbabonázta Reggiani szépsége. A zord apa, Rodolfo Gucci a kezdetektől ellenezte a két fiatal kapcsolatát, ám ők 1972-ben ennek ellenére összeházasodtak. Boldogságuk alig több mint egy évtizedig tartott, 1985-re teljesen megromlott a viszonyuk.
A miértekről sokáig semmit nem lehetett tudni, azonban Reggiani egy televíziós interjúban elmondta, 1983-ban jelentkeztek a gondok, miután Rodolfo Gucci meghalt:
Maurizio kiszámíthatatlan lett, és úgy viselkedett, mintha nem kellene törődnie semmivel és senkivel. Egy nap üzleti útra indult Firenzébe, ahonnan többé nem tért vissza hozzám. A háziorvosunktól értesültem arról, hogy elhagyott” – nyilatkozta. Válóperük a jogi csatározások miatt közel egy évtizedig húzódott. Közben Gucci egy dologgal nagyon is törődött: a családi vállalkozással. Apja halála után megkapta a divatház elnöki pozícióját, majd lépésről lépésre kiszorította onnan a családtagjait. Végül 1993-ban eladta a céget egy külföldi befektetőnek, véget vetve ezzel a divatház olasz tulajdonjogának. Az addig sem szegény üzletember ezzel hihetetlenül gazdaggá vált, és a vagyonból családtagjainak szinte semmi sem jutott. Ám közben robbant még egy bomba: Gucci egy fiatal nővel, Paola Franchivel kezdett viszonyt, sőt esküvőt is terveztek. A feleség dühe csillapíthatatlan volt. Később egy, a tárgyalások alatt lejátszott telefonbeszélgetésben így fenyegette meg a férfit: „Túl messzire mentél, elérted, hogy a lányaid többé nem akarnak tudni rólad. Egy fájdalmas daganat vagy, amelytől szabadulni akarunk. Számodra a pokol még nem jött el!
Az asszony keserűsége és azon szándéka, hogy ártson a férfinak, széles körben ismert volt. Saját bevallása szerint még egy ügyvéddel is konzultált arról, mi történne, ha megszabadulna Guccitól. Elvakultságát senki sem ismerte jobban, mint bizalmasa, Giuseppina Auriemma. Patrizia, miután 1992-ben agydaganattal megműtötték, eldöntötte, hogy könyvet ír a házasságáról, a memóriája viszont a műtét miatt nem volt a régi, ezért 1994-ben megkérte barátnőjét, hogy költözzön hozzá, és segítsen neki. Ami ezután történt, az ma is vitatott, mivel a két nő a merénylet körülményeiről és az abban betöltött szerepükről szóló sztorija jelentősen eltér egymástól. Az adósságokkal küszködő Auriemma azt állította, egy gyenge pillanatában engedett Reggiani kérésének, hogy találjon valakit, aki végez a volt férjjel. Patrizia viszont máig tagadja, hogy tudott volna barátnője akciójáról, melyben egy bérgyilkossal karöltve 600 millió lírára árazták be a férfi életét. Az viszont biztos, hogy Auriemma abban szállodában szállt meg, ahol a „toborzó” portás, Ivano Savioni dolgozott.
Az 1997. január 8-án kapott névtelen telefonhívás után a rendőrség célba vette Savionit. Egyik nyomozójuk úgy tett, mintha „munka” után érdeklődne nála, miközben felvette a beszélgetésüket. Savioni pedig mindenre nyitott volt… Január 31-én Reggianit, Auriemmát, Savionit, valamint Orazio Cicalát és Benedetto Ceraulót – a Maurizio Guccit kiiktató bérgyilkosokat – őrizetbe vették, majd vád alá helyezték. Közel kétéves tárgyalás után hoztak ítéletet az ügyben:
Ceraulo életfogytiglani börtönbüntetést kapott, Reggianit és Cicalát 29 évre ítélték, míg Auriemma és Savioni 25, illetve 26 évet kapott. Patrizia Reggiani 16 év után, 2014-ben szabadult jó magaviselettel, ám a sztorinak itt még nincs vége… Miután szabadlábra került, a bíróság, egy, az exférjjel kötött korábbi szerződésre hivatkozva, visszamenőleg évi egymillió eurós életjáradékot ítélt meg számára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.