Milyennek képzeli el a jelenkor embere Kleopátrát? Hát gyönyörű asszonynak, aki szamártejben fürdött, és szépségével hódította meg Julius Caesart, majd Marcus Antoniust! Sokak szeme előtt Liz Taylor képe lebeg, aki 1963-ban nyűgözte le az uralkodónő szerepében a mozinézőket. Holott Kleopátra nem volt az a klasszikus értelemben vett szépség...
A korabeli ábrázolások alapján a kutatók a következő leírást adják Kleopátráról: alacsony, teltkarcsú alkat, kissé kiálltak a fogai, és elég nagy volt az orra. Mindez azt bizonyítja: már akkoriban is többet számított a kisugárzás és a báj, mint a tökéletes külső! Ahogy Plutarkhosz, a neves történetíró feljegyezte róla:
„ellenállhatatlan varázslatot sugárzott”
Kleopátra akkoriban ismerkedett meg Julius Caesarral, amikor épp a hatalomért harcolt uralkodótársa – vagyis a férje, aki az öccse volt! – ellen. Caesar nemcsak a nő hatalmát próbálta megszilárdítani, de fülig bele is szeretett a nála harminc évvel fiatalabb, csábító Kleopátrába. Egy esztendővel később megszületett közös fiuk, a fáraónő pedig Rómába költözött, hogy közelebb legyen kedveséhez. I. e. 44-ben, Caesar halála után tért vissza Egyiptomba.
Kleopátra és Antonius, aki a Római Birodalmat akkoriban vezető II. triumvirátus egyik tagja volt, i. e. 42-ben szerettek egymásba, és a következő években három közös gyermekük született. Plutarkhosz szerint Kleopátra mind a politikában, mind a szórakozásban társa volt a férfinak:
...soha nem maradt el Antonius mellől, és nem engedte el közeléből sem éjszaka, sem nappal. Részt vett kockajátékában, ivászatain és vadászatain, és végignézte fegyvergyakorlatait.
A szerelmesek végzetét az okozta, amikor Antonius szembekerült Rómával, és triumvir-társával, Octavianusszal. A legenda szerint a vesztes csata után Antonius azt a hírt kapta, hogy Kleopátra meghalt, mire öngyilkos lett. A kedvese azonban élt... Amikor Kleopátra megtudta, hogy Antonius nincs többé, és Octavianus nem lesz vele könyörületes, halálra maratta magát egy kígyóval.
Plutharkosz, az ókori történetíró így ír Kleopátrától Párhuzamos életrajzok című munkájában:
„Mondják, hogy Kleopatra szépsége önmagában nem volt felülmúlhatatlan, s nem is ezzel ejtette rabul bámulóit, hanem a vele való együttlét ellenállhatatlan varázslatot sugárzott, és egész lényében, meggyőző beszédmodorában, vonzó, ízléses viselkedésében volt valami ingerlő erő. Merő gyönyörűség volt hangját már csak hallani is...”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.