Lakatos Márk Madridból: Fehérneműk az andoki folklór jegyében

A negyedik nap rendkívül izgalmasan indult! A fehérneműshow egy nagyon kényes műfaj. Nehéz a megfelelő lányokat megtalálni, mert ugyebár a topmedellek méretei általában olyanok, amik nem nagyon teszik lehetővé a melltartók szexi bemutatását. Sokszor egészen más lányok csinálják ezeket a munkákat, mint a többi kollekciót. A Victoria's Secret esetében más a helyzet, ott az összes kiemelkedő lány részt vesz a bemutatón, de azért megfigyelhető az a tendencia, hogy a formásabb hölgyeket választja a Dallasból ismert tervező, Pamela, azaz Victoria Principal.

Madridban a legérdekesebb fehérneműshow mindig az Andres Sardá márkához kötődik. Nekem személyesen sokal inkább tetszik, mint a nagy amerikai rivális, bár itt kevesebb a celebrity, keveseb a felhajtás, de minden évben kitalálnak valami olyat, ami mellett eltörpül a Victoria's Secret megalomán csillogása. Az idei Sardá show vezérmotívuma a mexikói és tágabban értelmezve az andoki folklór volt. Frida Kahlo, aki többek között Madonna nagy kedvence, a 20. század első felének kiemelkedő egyénisége inspirálta a briliáns stylingot, amivel utánozhatatlan közeget teremtettek a bugyiknak, melltartóknak és az összes többi szexi női fehérneműnek.

Lebilincselő dinamikával vonultak fel a virágos fejdíszekkel, indián pomponokkal, vagy gyapjú takarókkal díszitett modellek, az egymást követő torreádorok és a flamencó-táncosnők. Frida színpompás kreatív öltözködése, amivel Párizst is megbolondította remek köretként működött a "spanyol La Perla" darabjaihoz. A legizgalmasabb pillanat mégis az volt, amikor a díszlet stilizált Kahlo feje az UV-fényben átalakult egy fenyegető, de mégis szép koponyává, amivel az alkalmi kreációkat harangozták be a show rendezői.

Ha most nagyon "rosszmájú lennék", ahogy nem vagyok, azt mondhatnám, hogy ez az erős latin folklór hatás egy régebbi Galliano show elemeit juttatta az eszembe és a végén a menyasszony, aki a mexikói templomok arany glóriával ékesített Madonnáira utalt, megszólalásig hasonlított egy néhány évvel ezelőtti Gaultier haute couture bemutatón felvonuló modellre.

Persze felmerül a kérdés, hogy a másolatok és plágiumok korában, amikor már az egyetemen is "plágium-nyilatkozatot" kérnek a tanulóktól, hogy ki lehessen szűrni a "copy-paste" szakdolgozatokat, mit jelentenek ezek a "lopások"? Kínában amúgy is pont azokban a gyárakban gyártják a hamisítványokat, ahol azoknak a luxus francia márkáknak dolgoznak, akik több ezer euróért kínálják portékáikat. Persze a szellemi alkotások védelme fontos, de internetes, "belinkelős", oda-vissza utalós korunkban, ahol komoly írók is, mint Eszterházy Péter, egész oldalakat emelhetnek be mások "tollával ékeskedve", pont a divat ne dolgozna ezekkel a klisékkel?

Ha valaki részletesen megfigyeli a madridi divathetet, akkor az idei bemutatókon is észrevehet néhány meglepő egybeesést. Elég, ha a két nagy kedvencemre, Ana Lockingra és Davidelfinre gondolok. Tessék megnézni a férfimodellek dekonstruktív szabásvonalait, a klasszikus férfiruhatár egymásba oltott darabjait, amit a hölgyeknek is ajánl a két tervező. Ki volt előbb? Ana vagy David? Érdekes a kérdés.

Sőt, ha nagyon megkaparjuk a Locking kollekciót, akkor egy kis Balenciaga hatást is felfedezhetünk by Nicloas Ghesquiére a mozaikos, élénk színű modelleken. Nehéz igazságot tenni. Az európai kultúra görcsösen ragaszkodik a művészi zsenialitás egyediségéhez, a kreativitás individuális szentségéhez, amit a másolatok korában kicsit idejét múlt dolog foggal-körömmel, Jeanne d'Arc módjára védeni.

Mindenki utal valakire, minden tervező idézőjelbe teszi egy régebbi művész munkáját, elég, ha Yves Saint-Laurent Mondrian kollekciójára gondolunk. Vannak olyan divatdiktátorok, akik még a színeket is maguknak akarják kisajátítani, mint Valentino a vöröset. De a posztmodern "lopás-kultusz" kifog mindenkin. Az Andres Sardá show remek bizonyítéka volt mindennek. A lényeg szerintem az, hogy a végtermék egy erős, egységes, új minőséget hozzon létre, és ez a spanyol fehérneműcég esetében tökéletesre sikerült.

Holnap újra jelentkezem, Hasta Pronto!

Lakatos Márk