Lakatos Márk Madridból: Botrány a kulisszák mögött!

Már azt hittem, hogy az 53. Cibeles Madrid Fashion Week a krízis miatt belassult, és - valljuk meg - a kissé enerválttá vált tervezők kollekcióinak jegyében telik majd el. Még a máskor annyira provokatív Davidelfín show is elég lagymatagra sikerült. Sehol egy tőle megszokott infúziós cső és kanül a modelleken, sehol egy drámai színpadkép. Csak egy nagy halom régi ruhát dobott le a kifutóra, ezzel is jelezve, hogy nem vállal közösséget a fogyasztói társadalom mértéktelen pazarlásával, ami az egyik oka lehet a mostani szorult helyzetnek is.

Persze azt azért nem tudom, hogy David mit szólna, ha a vásárlói csak minden negyedik-ötödik szezonban vásárolnák a kreációit, mondván: "Édesem, olyan jó minőségű ruhákat csinálsz, hogy totál pazarlás lenne egy szezon után odaajándékozni a filippin bejárónőnek!"

Mindenesetre rendben lement a bemutató, abban a tipikus madridi underground hangulatban, ami a Davidelfín rendezvényeket jellemzi: egy csomó fiú és lány, akiknek nem minden esetben felismerhetők a nemi jegyeik, akiket itt úgy hívnak Almodóvar óta, hogy "modernos", és akik zsenge koruk ellenére olyan borúsan átszellemült arckifejezéssel vonulnak a helyszínen, hogy még magukkal is csak nagyritkán állnak szóba. Megjegyzem, ebből a fajtából Budapesten is szaladgál jó néhány a fiatal tervezői generáció holdudvarában.

Ilyeneken gondolkoztam, mikor kirobbant a hatalmas botrány! Francis Montesinos kollekciójába bekeveredett - valahogy vigaszágon - egy nem kifejezetten dizájner darab: egy férfi 40-es Zara ing, ami a "made in Turkey" címkével ékeskedett a valenciai tervező öltözőjében. Oops! Ez azért elég kínos. Az egész spanyol sajtó ezen az ügyön csámcsogott, ami érthető, ha a lagymatag hangulatra gondolunk.

Egyébként nem szokatlan dolog, hogy egy-egy idegen darab becsúszik még a legnagyobbak kollekciói közé is. Nekem is volna bőven sztorim az ilyen jellegű "kooperációkról". Persze az nagyon kellemetlen, ha ezt egy mindenre elszánt lesipuskás fotós megörökíti, és aztán eladja az állandóan csőre töltött spanyol bulvársajtó valamelyik prominens képviselőjének, aki egyből országos botrányt kavar az ügyből.

Ilyenkor már hiába ülnek front row székeiken egymás mellett az ugyanolyanra operált szőke celebmamik, akik olyan elszántan vonulnak a 14 centis sarkakon, hogy az a fiatalabb korosztályt is megszégyeníti. Már senki nem foglalkozik velük. Mindig eltöprengek, hogy vajon csak egy plasztikai sebész lenne Spanyolországban? Mert a hölgyek arca és hajszíne gyakorlatilag megegyezik.

A legérdekesebb show a német származású Ana Locking kollekciója volt. Nagyon izgalmas mozaik hatású darabokat tervezett magas minőségű anyagok összedolgozásával.

A bemutató előtt szemügyre vehettem a ruhákat és a kiegészítőket az öltözőjében, amelyekről meg kell, hogy mondjam: elvarázsoltak. Különösen a háromszínű férfi velúrcipők és az anyacsavarokból készült női ékszerek voltak rám hatással. Színeiben nagyon erőteljes, de kiegyensúlyozott volt a kollekció: a már annyit emlegetett piros a bordó és a púder rózsaszín kombinációjával kifinomult hatást eredményezett. Nagyon modern és friss volt a vonalvezetés is.

A férfiruhatár réteges öltözékeit és lecipzározható santung zakóit is imádtam. De igazából egy cipőre fáj a fogam, amit Anának halkan meg is jegyeztem a koktélozás közben. Hasta pronto!

Galéria: A madridi divathét harmadik napja