A harisnyanadrág először a középkorban bukkant fel, és a férfiak körében volt elterjedt ruhadarab. A XIV. században a gazdagságot jelképezte a selyemből készült harisnya, de gyakori volt a gyapjúból vagy angórából varrt változata is.
VIII. Henrik angol király is igencsak kedvelte ezt a ruhadarabot, amikor Velencében és Milánóban megjelent benne, nagy feltűnést keltett. Az első harisnyakötő mester Londonban kezdett dolgozni 1564-ben, akkoriban krétával dörzsölték be az anyagot, hogy szép fényt kapjon.
Amikor William Lee feltalálta a kötőgépet 1589-ben, sokkal gyorsabban elkészült egy harisnya, így beindult a tömeges gyártása, és elterjedt lett a pamut verziója. Bár a nemesség körében továbbra is a selyem volt a trendi, hiszen a státuszt jelképezte még mindig.
Igazán a XIX. században lett népszerű és mindennapi viselet a nők körében, mivel a szoknyák is egyre rövidültek, de ekkor még harisnyakötővel rögzítették a fehérneműhöz. A '20-as években a minták még nem igazán jelentek meg, inkább csak a gazdagabb körökben, a szegények télen fekete gyapjú harisnyát viseltek, nyáron pedig fehér pamutot.
Népszerűsége évről évre egyre csak nőtt, a hölgyek már szinte nem is léptek ki enélkül az utcára. A harisnya tulajdonképpen akkor vált szexi ruhadarabbá, amikor Marlene Dietrich megvillantotta a Kék angyal című német filmben, ahol egy táncosnőt alakított. Elképesztően mutatott benne a hosszú, karcsú lába. Innentől minden nő viselni akarta. Elkezdtek elterjedni a minták, és borzasztó trendinek számított a ruhadarab.
Az első nejlon harisnya 1939-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, így újabb őrület indult el. Csakhogy a világháború közbeszólt, és egy időre leállt a gyártás. A nők valósággal pánikba estek, és igyekeztek kétségbeesetten felvásárolni a megmaradt termékeket, előfordult, hogy zuhogó esőben álltak sorba érte kitartóan.
Akinek pedig nem jutott, az krémekkel vagy szemceruzával festett mintát a lábára, például az ikonikus hátul futó vékony varrást, imitálva a harisnyaviselést.
Szerencsére a háború után ismét beindult a gyártás, és a népszerűsége sem csökkent ennek a kiegészítőnek.
Ám a szoknyák tovább rövidültek, így valahogy meg kellett oldani azt a problémát, hogy a harisnyakötő kilátszik. Ekkor az amerikai Allen Grant feltalálta a harisnya mai formáját, amit már nem kell külön rögzíteni. Később már a vastagságával is játszottak, megjelentek a 15, 30, 50 denes változatok.
A '60-as évekre tehát a harisnya elérte a mai formáját, és egy sokkal kényelmesebb ruhadarab lett. A combkötő tulajdonképpen ma már inkább szexi kiegészítőként szolgál. A harisnya viszont egyrészt nagyon praktikus darab, ha a hideg ellen kell védekezni, de szeretnénk elegánsan megjelenni. Segítségünkre van, ha magassarkút akarunk felhúzni, és nem szeretnénk, hogy a cipő feltörje a lábunkat. Vagy csak a rengeteg variációnak köszönhetően könnyedén feldobhatjuk az öltözetünket vele.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.