A muter is felkínálta magát! - a facér pasi naplójából

Mégsem voltam fair a medvével, mert bár nem mondtam neki, azon dolgoztam, hogy kibillentsem a státuszából. Emlékek ide, vagy oda, csak el tudtam képzelni, hogy egy hús-vér csaj ébred mellettem. Persze nem összeszorított szájjal, hanem vidáman, és szeretettel ölelgetne, mint egy plüssmacit, amitől nekem kedvem támadna bizonyítani, hogy mégsem plüssállat vagyok, hanem másféle. Aztán ágyba vinném a reggelit, hadd élvezze azt is. Látod, dolgozott a fantáziám, nem ragadtam a múltba, randizgattam is. Csak hát.

Van, aki szalvétát gyűjt, vagy kulcstartót, mit tudom én. Velem az volt: a randikon rájöttem, hogy lényegében sorsokat gereblyézek össze. De tényleg, a legtöbb csaj, meg a sztorijaik: mint korán lehullott, beteg levelek. Sokszor már a fa sem volt egészséges, amelyik elhullajtotta őket. Baromi jó csajok tudtak lehervasztani a családjukkal. Gyűjteményemben ez volt az egyik fő kategória: nők, akiknek az életét anyu és/vagy apu cseszte el.

Alapesetben anyu próbált egy második lányságot megélni a gyerekén keresztül. Már attól hülyét kaptam, ha egy ilyen csaj, akinek az anyja volt az agyközpontja, még csak dumált a muterról.

Sose úgy, mint akiről harminc felett jó lenne már lekapcsolódni, és elküldeni a bánatba, hanem dermesztő odaadással. Na, ja: ott ült a nő a lánya fejében. Ám az volt a legborzalmasabb, amikor egy-egy krónikus anyával megvert csaj rávett a családlátogatásra, és láthattam is, ahogy egy felnőtt nő a jó édesanyja közelségében debilis bakfissá változik. Mellette a banya meg zizeg ezerrel, hogy mutassa: ő a vezérmuff. Hadd ne ragozzam, mi jönne ki ebből később, efféle spinével megspékelt párkapcsolatban.

A legdurvább muttert Dorka, a harmincéves fizikus vezette elő. A jó karban lévő, riasztóan agilis ötvenes anyuci - apuka egyáltalán nem volt jó karban, de ez érthető - a nappaliban elfogyasztott kaszinótojás után megkért, hogy a főfogás előtt segítsem ki a szennyes edényt a konyhába. Ott meg sem várta, hogy letegyem a cuccot, már markolt is a sliccemre, miközben azt tátogta némán a vérvörös ajkaival: "Engem is lehet!". Amire ráröpült, az kábé a mandulámig hátrált, közben annyit szóltam vissza halkan, de határozottan: "A lányodat sem fogom!" A vacsora aztán gyorsan véget ért, és a továbbiak a fogadalmam szerint alakultak.

Ami pedig a katasztrofális apákat illeti: általános dilijük, hogy maguknál faszább csávót el nem tudnának képzelni a lányuknak. Sok jó abból sem jön ki, de legalább nem tapiznak.

Másfelől ők is felbukkanhatnak, amikor nem kéne. Az van, hogy gondoltam rá, még egy ilyen anyu-apu kedvencét is meg lehetne abajgatni, akár karitatív alapon. Csak nem tudtam kiverni a fejemből, hogy sosem kettesben csinálnánk. És amilyen fantáziám van, előbb-utóbb - eséllyel a menet vége felé - látnám is, amint megjelennek az ágy mellett a felmenők, és azt tátogják: "Engem is lehet!" Jó, ha megengedőbb vagyok, akkor apuka mást tátogna, de az is elég brutál.

Különben tudom én, hogy a rosszul szeretés, önzés, mindenféle francok generációkról öröklődhetnek generációkra, olykor igazi bűnös sincs, mindenki áldozat, és meg is lehet szakítani a láncot. Ahogy más bajok is - amelyeknek nem a családhoz, hanem egyéb kórokozókhoz van közük - gyógyíthatóak kurva nagy figyelemmel, önzetlenséggel, végtelen odaadással, határtalan türelemmel. Csak annyi a bibi, hogy én társra vágytam, nem páciensre. Úgyhogy maradt a steppelt nózi, kedves, varrott mosoly.

Tippünk: Randizz az interneten!