Öt hónapja nem szexeltem - a facér pasi naplójából

A Nusi: harminckét év alatt egyetlen hosszabb párkapcsolatot jegyzett a noteszében, két év a döguncsi villamosmérnökkel, akit sok egyéb mellett a színház sem érdekelt. Amúgy mindhárom csaj színésznő. Igaz, villanyember legalább szerette Nusit, nem úgy, mint az amcsi csávó, aki akkoriban bukkant fel az életében. Egy-egy numera, azt háj.

A Fruzsi: öt év házasság, amit hét évvel a válás után is nyögött, gondolhatod, ki se férne, ha belekezdenék.

Csajszis murikon - összedobtunk valami kaját, gazpacho, rakott krumpli, ilyesmi - dumáltuk meg a dolgokat. Agyas csajok voltak, érzékenyek, átlátták a régi és új hülyeségeiket. Mondogatták, ez az a pont, ahonnan még fel lehet állni. Merthogy még átlátják. Elmerültem a világukban, nyitottan, megengedőn, beleképzelve magam a helyzetükbe. Raklapnyi dologról levettem - amelyeket korábban szimpla női faszságoknak tartottam -, hogy azok picit összetettebbek, mint hittem.

Különben arra is gondoltam: ha ez a nagy elfogadás, azonosulás, amit a csajok között megéltem, a párkapcsolatokban és a szülőkkel is működne, akkor - hát akkor minden másképp lehetne. Csak azok fura terepek, mások, mint a barátság. Azokról olykor tényleg azt gondoljuk - pasik meg a nők is -, hogy mind versenypálya, ahol a saját anyád is ellenfél. Pedig sosem hirdetnek győztest a végén.

Hébe-korba ismerkedtem élő nőkkel is, mármint nem olyanokkal, mint Nelly, aki persze ugyancsak élt, de tényleg nem lakott a szomszédban. Nusi, Fruzsi meg a hugi berakták a fejembe: az még nem gáz, ha sérült vagy, csak bírd kimondani. Én például kibírtam, de a bulák, hiába spriccelt vér a törött orrukból - márpedig harminc felett, ha szólista, a legtöbbnek legalábbis csepeg - tagadtak, és tolták, hogy velük minden oké.

Tudod, mi a röhej? Az a röhej, hogy azért tagadtak, mert már az első pohár pia mellett próbáltak jobb pozíciót találni a starthoz, az esetleges kapcsolat képzelt derbijében. Ja, persze, ez is egyfajta légzsák-effektus, de hiába értettem, attól még hervasztó. Amikor nemcsak dumálsz róla, hanem tapasztalod is: a lufi tényleg mindent eltakar abból, ami bent van, és csak a karosszéria látszik.

Nem csoda, hogy esténként általában a húgommal meg a két barátnőmmel kötöttem ki valami romkocsmában, és nem mással máshol. Néha azt játszottam, hogy pasivá változok, nyomulgattam Fruzsira meg Nusira, röhögtek, de olykor kicsit megzavarodtak. Akkor a húgom büszkén nyihogott: "A bratyóm oltári színész!" Hajnalonként úgy küldtek utamra: otthon csak óvatosan, össze ne gyógyuljon a kezem meg a micsodám. Nevettem, mondtam, annyit azért nem gondolok Nellyre.

Vágod, ez a totál hűség, hiszen gondolhattam volna másra is.