Vad, asztali szex az állásinterjún - pasiszemmel

"Szia!

Én egy 33 éves, 2 gyermekes családanya vagyok, szakmámat tekintve HR-menedzser. 10 éve élek - eddig boldognak hitt - házasságban a férjemmel, de idén januárban durva dolog történt. Olyan, amit ha más mesél el, nem hiszem el. Éppen ezért elég kínos írni róla, de így névtelenül, megteszem. Nem gondoltam volna, hogy ez pont velem eshet meg. Zoltán (39) állásinterjúra érkezett hozzám. Már bent várakozott a tárgyalóban, amikor én megérkeztem. Kezet nyújtottam neki, és ahogy viszonozta a kézfogásom és mélyen a szemembe nézett, rögtön éreztem, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A szívem elkezdett kalapálni, felkéredzkedett a torkomig és ott megállt. Nem tudtam megszólalni, csak bámultam, bámultam bele a szemébe, mint az a bizonyos borjú az új kapura. Lefagytam. Több száz állásinterjút vezetek le egy évben, de ilyen még soha nem történt velem. Szikrázott köztünk a levegő, bizsergett az egész testem, csak reménykedni tudtam, hogy ennek nincsenek kívülről látható jelei.

Össze kellett szednem magam, mert olyan voltam, mint egy amatőr. Hellyel kínáltam és elkezdődött a beszélgetés. Mondanom sem kell, hogy meg sem hallottam a válaszait, az agyam teljesen máshol kalandozott. Csupa kétértelmű kérdést tettem fel neki, annak ellenére, hogy megpróbáltam magam visszafogni - kacér voltam és célozgató. Utáltam magam érte, de nem bírtam magammal és a kémiámmal. Ő vette a lapot és minden magasra feladott labdámat lecsapta. Ez csak olaj volt a tüzemre. Éreztem, hogy másképp veszem a levegőt, gyorsabban, szaporábban. Igyekeztem beszéltetni őt, hogy ne bukjak le. De egyszer csak átnyúlt az asztal alatt, és megfogta a combom belső részét. Ekkorra már végképp elszakadt erkölcsösségem gyenge szála, és nem bírtam türtőztetni magam. Egymásnak estünk és vadul elkezdtünk csókolózni. A következő pillanatban azon kaptam magam, hogy felrakott a tárgyalóasztalra, s belém hatolt. Gyönyörtől elaléltan feküdtem az asztalon, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nagyon megijedtem, de sajnos nem tudtam elég gyorsan ellökni magamról Zoltánt, így azt sem láttam, hogy ki nézett be az ajtón.

Elszaladt. Borzasztóan zavarban voltam. Nem tudtam, ki előtt szégyellem magam jobban, a kukucskáló előtt vagy az interjúalanyom előtt. Zoltán elment. Mindketten tudtuk, hogy az állás nem lesz az övé. Az eset óta görcsbe rándult gyomorral járok dolgozni, minden munkatársam tekintetében keresem a megvető pillantásokat. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen sztorin szívesen csámcsognak az emberek, tehát nem maradhat sokáig titokban. De a legborzasztóbb, hogy a férjemmel szemben nem érzek lelkiismeret-furdalást. Ez azt jelenti, hogy már nem szeretem, vagy azt, hogy kinyílott Pandora szelencéje? Kérlek, segíts, mit tegyek.

Köszönöm,

Patrícia"