A valóság és a teljes történet ennél árnyaltabb és fájdalmasabb, ám tény, hogy az anyák jelentős része hasonló okok miatt és módon lel menedékre az anyaotthonokban. A kismamák egy részének kiléte és története titok, hiszen ezért vannak éppen ott, egy védett házban, mert esetleg menekülniük kellett. A legtöbbször a volt férj vagy élettárs elől, máskor a megalázó, testileg-lelkileg megnyomorító munka, a prostitúció, a futtató elől. Várandósan. Hogy úgy már ne kelljen, mert úgy már nem lehet.
Az ok azonban minden esetben az elviselhetetlen lét. Az anyaotthonokat gyakran olyan anyák is felkeresik, akiknek kicsúszott a lába alól a talaj, nem tudják fizetni az albérletet, a család, a férj nem tudja, vagy nem akarja támogatni a kismamát, és emiatt az utcára kerülés fenyegeti őket. Sajnos, egyre szélesedik azok köre is, akik azért kényszerülnek anyaotthonba, mert bedőlt lakáshitelük miatt már nincs fedél a fejük fölött. Számukra is segítség lehet ugyanis az a másfél év, amit védett környezetben tölthetnek.
Védett házak
Ma hazánkban egyházi és civil fenntartású anyaotthonok működnek, illetve egy-egy nagyobb városban önkormányzati létesítésű anyaotthon várja a rászorulókat. Az anyaotthonok egy része úgynevezett védett ház, a címe titkos, és olyan nőket fogadnak be, akik bántalmazás elől menekülnek. A védett anyaotthonok elérhetőségét a gyermekjóléti szolgálatokon, a védőnőkön, rendőrségen keresztül lehet beszerezni. Nagyon fontos, hogy baj esetén merjenek segítséget kérni az anyák, a kismamák, ne aludjanak az utcán. Van, létezik megoldás.Sokan pelenkázni is itt tanulnak meg
"A Lea otthonban egyszerre összesen negyven főnek - várandósoknak, gyerekükkel érkező anyáknak - tudunk otthont biztosítani" - meséli Varga-Hegyi Eszter, az otthon vezetője. "Hogy ez sok vagy kevés, nehéz megmondani, annak ellenére, hogy a területen még két hasonló jellegű intézmény is működik. Néha szűkösnek bizonyul, és a jelentkezőt várólistára kell rakni - vagy krízis esetén egyéb megoldást találni -, máskor éppen hozzánk tudnak irányítani rászorulókat, mert akad megüresedett hely. Sajnos, az anyaotthonok elhelyezkedése földrajzilag nem kiegyenlített. Mi országos befogadású intézményként működünk, így bárhonnan tudunk fogadni jelentkezőket, sőt, ha bántalmazásról van szó, kimondottan előnyös, ha a bántalmazótól távol kap a család elhelyezést."
Az anyák többsége első gyermekével érkezik az anyaotthonba. A gondozók és családgondozók mindenre kiterjedő figyelemmel támogatják az anyát abban, hogy képessé váljon gyermeke ellátására. A megfelelő szülői minta és egyéb szocializációs hiányosságok miatt ez a legnagyobb feladat, csak így lehet az anyaotthon egy önálló családi élet előkészítője. Az anyaotthon munkatársainak a felelőssége pedig hatalmas, hiszen azokra az anyákra is kellő figyelmet kell fordítaniuk, akik - másokkal ellentétben - akkor sem kérnek segítséget az otthonon belül, amikor arra szükség lenne.
Egy évnyi menedék
Az otthonba érkezők egy évig maradhatnak, ami nem olyan hosszú idő, és sokszor nem is sikerül ennyi idő alatt valóban megfelelő megoldást találni az anyukának. Így esetenként egyéni szakmai elbírálás alapján még egy fél évvel meg lehet hosszabbítani az ittlétet. Hogy másfél év alatt min lehet változtatni, az nagyban függ az anya együttműködési készségétől, attól, hogy milyen gyorsan találja fel magát az új helyzetben, hogy mennyi és milyen korú gyerekkel együtt kért menedéket. Minél kisebb a gyerek, annál nehezebb ugyanis megfelelő munkát találni, önállóan megoldani a gyerek, gyerekek felügyeletét, hiszen a munka és a szociális juttatásokon felül befolyó jövedelem az, amely nélkül nem tudnak továbblépni.
Szomorú, de gyakran csupán két hónap kaució hiánya például az, amely egy helyben toporgásra kényszeríti az anyákat - ezt az összeget, pontosabban a szükséges pénzt pedig az anyaotthonban kell megspórolniuk. Ha van miből... Bár segítséget kapnak az álláskeresésben, ha nem találnak munkát, akkor ez nehéz és hosszadalmas folyamat. Néha pedig a jó szándék is kevés, mert egyszerűen a megfelelő pénzbeosztási gyakorlat hiányzik. A bekerülő anyukák ugyanis, ha családban is, de általában rosszul működő családokban, megfelelő minta nélkül nőttek fel, esetleg állami gondozottak voltak, amely a gazdálkodás alapvető hiánya mellett egy sor más problémát is felvet.
Felkészülés egy új életre
Az anyaotthonban az ésszerű gazdálkodás elsajátítása csak egy a rengeteg tanulnivaló közül. Az első például, hogy meg kell tanulniuk elfogadni önmagukat, reálisan tekinteni problémáikra és lehetőségeikre, meg kell tanulniuk alapvető érdekeiket érvényesíteni, és sürgető ügyekben megfelelő módon lépni. Ilyen lehet a hiányzó okiratok pótlása, juttatások megigénylése, átirányítása, válás, gyermekelhelyezés elindítása - mindehhez anyaotthonon belül, és később is kapnak ingyen jogi segítséget. Ám mindemellett sokszor öltözködni, beszélni vagy önéletrajzot írni is meg kell tanulniuk, ahogy el kell sajátítaniuk a békés egymás mellett élést, hogy úgy rendezzenek vitás kérdéseket, hogy képesek legyenek tiszteletben tartani a másik eltérő véleményét, miközben magukénak érzik a közös megoldást.
A szakemberek - pszichológus és szociális munkások - is sokat segítenek a megfelelő konfliktuskezelési mechanizmusok kialakításában. Ez, úgy tűnik, az egyik legsikeresebb terület, hiszen a hasonló sorsú nők általában megértéssel és elfogadással tekintenek a másikra, és nem ritka, hogy olyan szövetségek, barátságok születnek, amelyek elősegítik a külső világban való boldogulást.
A Lea anyaotthonban anyagi forrásoktól - pályázati pénzek, adományok - és önkéntesek lelkes munkájától függően számos tanfolyam segíti elő az anyukák felkészülését a kinti világba való visszatérésre: a gyermekbetegségek felismerésétől kezdődően, homeopátiás ismereteken és szülésre való felkészítésen át a bűnmegelőzésig terjednek az elsajátítható ismeretek. Több alkalommal a lakók szakmát is szerezhettek az anyaotthon jóvoltából.
Vera, 35 éves, három gyermek édesanyja Az első gyerekem a volt férjemtől van, ő már középiskolás, kollégiumban lakik. A másik kettő, Zolika és Virág, az élettársamtól van. Utóbbi a négyhónapos Zolikát már nem akarta. Amikor megtudta, hogy terhes vagyok, dührohamot kapott. Azt akarta, hogy vetessem el, de én ragaszkodtam a kicsihez. Abortuszellenes vagyok. De ez így csak egy mondat: én tényleg nem tudtam bántani, meggyilkolni a saját gyerekem. Amíg együtt voltunk, folyton ezzel jött, hogy ha már nem vetetem el, akkor adjam örökbe... Egy alkalommal nekem is rontott. Akkor nagyon féltem, és nem csak azért, mert ez már máskor is előfordult. Amikor a kislányt vártam, akkor is, pedig őt akarta is. Először a szüleimhez menekültem, de ők se támogattak, nem értették, miért kell nekem ez a gyerek. Egy anyának miért kell megmagyarázni azt, hogy ragaszkodik a magzatához? Ez nem természetes? Az interneten bukkantam az anyaotthonra. Segítséget kértem, mert meg akartam szülni, és fel akarom nevelni a gyerekemet. Nyugalomban. A volt párom tudja, hogy anyaotthonban vagyok, eleinte fel is hívott minket. De amikor megérezte, hogy nem lesz örökbefogadás, eltűnt az életünkből. Furcsa az idő folyása itt benn: lassú, mert minden nap ugyanolyan. Pénz nélkül nehéz változatossá tenni, és az idő gyorsan szalad. Még néhány hónap, és tovább kell mennem innen. De tudom, hogy nekem talpon kell maradnom. |
Zsanett, 36 éves, két gyermek anyukája Én egy szállóról kerültem ide. Hajléktalanszállóról. Fapadosról. Az olyan, hogy reggel minden cuccot össze kell szedni, este meg vissza. Minden nap költözés. És milyen emberek voltak: egy alkalommal, amíg aludtam, a cipőt is levették rólam. Előtte is szállón voltam, olyan páros szállón. Akkor még együtt voltam a férjemmel, de ő börtönbe került, én meg nem tudtam fizetni a szállást egyedül. Meg terhes is voltam, nem akartam hajléktalanszállón lenni. Nem tarthattam volna magamnál a babát. A nagyfiamat így is a család neveli - ő beteg, megsérült a szülés közben. Nem lehet itt velem. De ez a kislány nagyon okos. Csak nehéz, mert kérdezgeti, hogy hol az apja. Megyünk a buszon, és mutogat és kérdez. Itt most jó, itt nyugalom van, és hiába kevés a pénz, tudok enni adni a gyereknek. Takarékoskodom is, hogy legyen pénz albérletre. Öt szakmám van, még műkörmös is lehetnék, de én dísznövénykertész szeretnék lenni. A virágokat nagyon szeretem. A férjem, amikor kijött a börtönből, olyan furcsa lett. A szex kellett volna neki, de nem akart közös albérletet, semmit nem akart, csak szexet. Az utcán. Én meg, szóval nekem gondolnom kell a kislányomra is. Biztonságot akarok. A volt férjem most együtt él egy 57 éves nővel - a volt férjem 32 éves -, és nem érdekli, mi van velünk, de nem is bánom. Amíg együtt voltunk, akkor is csak vitte a pénzt. Állandóan cseresznyézett, tudod, játékgépezett. De úgy tűnik, a szüleim most, hogy a férjem eltűnt az életünkből, segíteni akarnak. Most is kapott a kicsi egy édes kis ruhát. Olyan kis fodrosat. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.