A kihagyott numera az nem jó - a facér pasi naplójából

Mindjárt rá is kanyarodok, de előbb tisztázzuk az alapokat: havert írtam, nem barátot. Az utóbbiról ismerszünk meg, melózni kell érte, legyen komoly darab is a készletben. A haver csak úgy odakerül, mint pattanás a képedre. Ki lehet nyomni, kevés szesz rá, ott se volt. Proton mégis kell nekem. Afféle amulett, vagy mint a fokhagyma: vérszívók esetére.

Ránézésre emberszerű, anya szülte, szakmája biológus. A nők tárgykörében kettősség jellemzi. Mindet fikázza, bár nagybani fogyasztó. Ugyanarról a csajról képes ellentétes baromságokat fogalmazni. A vége mindig negatív. Akkor is, ha meghúzta. Vannak alaptételei, mint a gyertyafényes szingli maszti. Főteóriája: a nő nem más, mint molekuláris tévút. Úgy szokta levezetni: sejtszintű katasztrófát követő téves visszarendeződés.

Különösen a bögyösebb mutánsok érdeklik, buknak is az állatyára. Ám, ha kérdezem az esedékes numeráról, mindig az jön: "Megvolt, minek, csak egy nő." Ebből az is következhetne, pláne ha a sejtszintű katasztrófát is hozzátesszük, hogy lényegében nem nőkkel akarná. Vagyis Proton előbb-utóbb szembenéz a tudatalattijában lappangó meleg Protonnal. Ami tök oké lenne, megnyugtató képlet, de mégis tévút. Mert egyrészt nem passzol a bögyösségi állandóhoz, másrészt most jön a genezis, vagyis a tutkó.

Az egyetlen nő, akit Proton a pozitív tartományba sorolt, két év után otthagyta a francba. Mert mint Proton, az is mindig másra izgult, csak még szeretni se tudott. Proton, a kapitális főfasz meg igen. Nem vicc? Na, mindegy is, a nő aztán becuccolt egy garzonba, amiben tényleg bazi sok gyertya van. Csakhogy, azt is tudom - ahogy persze Proton is, de erről nem beszélünk -, hogy az exe elég nagy forgalmat bonyolít, nem csak pasikkal. Kúrja fű, fa, virág.

Tehát, ha van is maszti - mit csinál vajon Proton, miközben ezen mereng? -, inkább a közös műsor része, nem egészen az, amit Proton vetít magának, meg másoknak. Szóval: addikció a régi mufftól, abból jön a nőgyűlölet, satöbbi. Vagyis mindez kirajzolja a jelenleg ismerhető Proton genezisét. Meg a fél országét a témában.

Amúgy viszont szarok is én Proton genezisére, pszichés katasztrófájára, téves agyi visszarendeződésre. Lényeg, hogy az lett belőle, ami. Végül is hulladék, de abban a formájában hasznos. Például amikor olyan nőkkel találkozom - mind gyakrabban -, akik szerint a pasik lényegében egyazon molekuláris tévút sokformájú zsákutcái, mégis szeretnének minél többön végigslattyogni. Vagy, hogy a fokhagyma se vesszen kárba: szippantani egyet a pasi véréből is. Ilyenkor beugrik Proton, szóba hozom, és már kavarok ki a helyzetből.

Mintha csak felmutatnám a csávót, amitől a nő - ahogy szembe néz farka nőtt önmagával - fortyogva, vinnyogva zselésedni kezd, foszlik a francba. Mindez különben azt is jelzi - legyen a futamban pozitív olvasat is -, hogy párkapcsolati konzervativizmusom mellett igazán megengedő vagyok. Az erkölcsi hiátust és a földbutaságot nem tartom a férfi vagy női nem kizárólagos sajátosságának. (Bocs, ha ez bonyolult.)

Az egy másik dolog, hogy gyakran kérdezik: miért jó nekem az a sok kihagyott numera. Erre mindig mondom, hogy a kihagyott numera az nem jó, ám elszenvedéséhez előbb kellene valaki, akivel akarnám nem kihagyni. De ha csak Proton képletes nővérkéi, húgocskái jönnek sorba, akkor nem hinném, hogy bármi kimarad.