Így nem vesztettem el a szüzességem - a facér pasi naplójából

Már első gimiben kiszúrt, főleg matekórán birizgált itt-ott. Akkor az még úgy is hatott, hogy Vali nem volt az esetem, kamasz fiú pöccintésre indul. Csak az volt a baj, hogy aztán sehogy sem sikerült megérkeznem, amikor harmadikban, Bodáék buliján Vali kikormányzott a kertbe, és nekilódultunk. Pont, mint a filmekben, ahogyan kell. De semmi jó nem volt benne, valahogy nem így képzeltem az elsőt, hogy Bodáék buliján, olyan csajjal, aki nem az esetem. Nem szóltak fanfárok, csak az a hülye cuppogás.

Az volt a fejemben, jól elcsesztem ezt az elsőt, milyen már. Untam is egy idő után, a térdem is fájt, és amikor levettem, hogy neki már oké, hipp-hopp, abbahagytam. Vali kérdezte: "Neked nem volt jó?" Mondtam: "De, baromira, csak óvatos vagyok." "Ügyes", mondta erre. "Na, ha tudnád!" - gondoltam. Különben három másik srác is sántikálva ment haza aznap éjjel, mindet Vali vitte földre, bár az is igaz, hogy neki meg a hátát karmolta a murva, de lehet, Valinak az is jó volt.

Mindegy, kiderült, őket is korábban kiszúrta már, de legalább nekik nem az volt az első, nekem viszont majdnem. Akárhogy is, szarnak szar volt, ráadásul még csak nem is egyedi példányként lettem elraktározva egy lány fejében azon a majdnem elsőn, hanem mint szériadarab. Büszkeségem, térdem cafatokban.

Mikor elmeséltem anyámnak, hogyan sikerült elbarmolnom életem egyik legfontosabb élményét, anyám a derű percei után azt mondta: "Semmi baj, neked majd a második vagy a harmadik lesz az első." Mondtam, a filmekben ez másképpen van. Mire ő: az élet nem mozi. Dacoskodtam, hogy jó duma, csak nem tudom, mond-e vele valamit.

Akkor előhozta Réti Pipitért, az első férjét - Isten tudja, miért lett Pipitér a Dezsőből, de csak úgy emlegette -, akihez hatalmas szerelemből és irdatlan tervekkel ment hozzá, olyanokkal, amilyenekkel csak húszéves csajok tudnak harmincas pasikhoz. Ez még persze bőven az átkosban volt, a nyugati út necces, esküvő után Tihanyba mentek nászútra. Ott mondta egy nap Pipitér, hogy felhívták a vállalatától: főosztályvezető elvtársnak muszáj felugrania Pestre. Anyám integetett neki a tihanyi kompnál, ami elvben Szántódra megy, ahol állítólag kocsi várta a férjét, de a csávó végül valahogy New Yorkban kötött ki. Aztán anyám megtudta a zsaruktól, akik később sokat vegzálták, hogy arra kellett Pipitérnek az egész házasság, hogy útlevelet kapjon, mert csak úgy adtak neki, ha hátra marad az asszony.

Vágtam, hogy anyám ezzel már mond valamit. Ugyanis a tesómmal anyám harmadik házasságából születtünk, holott a második sem volt neki Hollywood, vagyis színes-szélesvásznú. De ha ott is hagyták anyámat, valahogy mindig az tűnt lúzernek, aki elment. És az idő mindig igazolta, hogy az is volt. Tudod, ahogy jöttek elő a részletek, meg bevillant, hogy vannak az életben erkölcsi kérdések is.

Különben a Vali-ügyről anyám még azt is mondta: nincs mit szégyellnem rajta, pláne úgy, hogy képes vagyok szégyenkezni. "Ám a kiscsaj, ez a Vali", tette hozzá "annak még lesznek gondjai az életben." És ez az egész csak azért jutott eszembe, mert annyian nyafiznak nekem mindenféle párkapcsolati firlefanz miatt. Amikor valaki állítólag tönkre vágta a büszkeségüket. Pedig azt senki nem vághatja tönkre. Azt csak elveszíteni lehet, ha nem figyelsz rá.