"Hello Marco!
26 éves modell vagyok. Sosem volt gondom a kinézetemmel, sem a pasizással. Bár eddig főleg idősebb, tehetős, és persze nős pasik voltak az életemben. Mindent megadtak nekem, és én cserébe tudtam, hol a helyem. De egy idő után elegem lett ebből. A legutóbbi kapcsolatomnál azt éreztem, hogy talán most végre eljött az én időm. De a pasi csak hitegetett egy darabig, aztán közölte, hogy nem akar elválni, viszont nem is tud nélkülem élni. Otthagytam. Aztán találkoztam egy sráccal, aki egyáltalán nem olyan, mint az eddigiek. Egyedülálló, fiatal és romantikus (és baromi jó teste van). Először nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy piknikezni visz a Nobu helyett. De be kell vallanom, nagyon élveztem. Sosem kedveltem az ilyesmit, de megérintett a lelkesedése és az őszintesége. És itt a bibi. Attól félek, hogy ő nem olyannak lát, amilyen valójában vagyok. Én nem vagyok az a romantikus, kedves kislány, akit babusgatni, óvni kell. A szakmámban csak akkor érvényesül valaki, ha tudja, mennyit ér, és ezt ki is tudja használni. Most úgy érzem, hogy a kedvéért hajlandó lennék lemondani arról az életszínvonalról, amihez hozzászoktam. Ő az a pasi, akihez hozzámennék feleségül. De félek, hogy egy idő után megismeri azt a határozott, kemény nőt, aki valójában vagyok, és az már nem kell neki. Nem akarom elveszíteni. Képes lehet valaki megváltozni a szerelem kedvéért? Hülye kérdés, tudom a választ. Jó, de akkor mit csináljak?
Szonja"
Kedves Szonja! Úgy érted, van egy lány, aki rajong az életért, a finom élvezetekért, a szép ruhákért, az illatos testekért, az ízletes nedvekért, a tehetős lehetőségekért, a tehetetlen vonzalmakért, aki szereti és tiszteli embertársait, férfiakat, nőket egyaránt, pontosabban tiszteli bennük önmagát, aki remeg, hogy feltétlenül elfogadják, elismerjék, felnézzenek rá, tápláljanak belé bizalmat, feltétként pénzt, paripát, fegyvert, mellé némi érzelmet, izmos férfi szervezetet, olyat és másfélét, egy lány, aki használ és kihasznál, mindent, mindenkit, mindig, mindenhol, aki még nem nézett tükörbe soha, hm, de mégis, a ruha miatt gyakran, de az nem számít, kár, aki hazudik reggel, hazudik este, magának, másoknak, néha álmában is, arra felriad, csenget kicsit, emberien, gyatrán, aki várat és elvár, de meg soha nem vár, aki árul és elárul, úgy tesz, megtesz, keresztbe és át, ha fáj, akkor is, ha bánt, még inkább, aki simán odalök, ha un, ellök, ha belefárad, de ha beléfáradnak visszaránt, akarattal, vérrel, könnyel, erővel, mert ami az övé, az nem mehet, soha, sehová, egy lány, aki piknikezik néha, leül rétre, pokrócra, nagy nehezen a selyempamlag után, mosolyog hozzá és fasírtot majszol, de szúrja hátsóját eléggé az a fránya ág, aki ha úgy dönt, szeret, ezt, azt, őt, mást, ha kell, alakul is hozzá, a pillanatnyi igazihoz, éretten, reménnyel, lazán, s aki most kétségbeesést vizionál, mert nem tudja, mi a változás, nem tudja, mi a valami, s hogy ki ő valójában, ezért magából kilábolni sem tud már. Mi tegyél, kedves Szonja? Nincs helyes tanács. De egyet mondhatok. Csalfa, az ne legyél. Mert a végén még elveszíted a karmád. Üdv. Marco |
Tippünk: Nézd meg a Csalfa Karma legutóbbi epizódját! |
Tipp! Morbid fotók, döglött legyek újraélesztve! Nézd meg képgalériánkat! |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.