Csók, ölelés, simogatás a mostohától - Meddig egészséges a testi kontaktus?

Míg egy szülő számára természetes, hogy méricskélés nélkül öleli magához a gyerekét - bukfenceznek, birkóznak, puszikat váltanak -, addig az már kevésbé természetes a mostohaszülő és a gyerek között. Vajon mi fér bele a mostohaszülő és a gyerek közötti testi kapcsolatba? Mi a helyes: a mértékletes távolságtartás vagy a mindent szabad állásfoglalás? És ki húzza meg a határt?

Természetesen nagyon sok tényező befolyásolhatja az érintés jellegét és létrejöttét. A szülő, a gyerek habitusa, igénye a gyengédségre, a mostoha neveltetése és szokásai, a gyerek életkora és neme, hogy azonos vagy ellentétes nemű mostohaszülőről van-e szó, sőt, még az elfogadás mértéke is szempont lehet. Ám, ami a leginkább meghatározó, az a gyerek és a szülők közötti bizalom.

Szemérmetlen gondolatok?

Az első gondolat azonban azonnal a szemérem területére vihet minket. Mert ugyan mi másért kellene bármilyen határt szabni az egyébként vélhetően határtalanul áradó szeretetnek, mint azért, mert az önfeledt hancúrozás közben olyan területekre is tévedhetnek a felek, amely intim területnek számít? Egészséges helyzetben fel sem merül a gondolat, hogy az érintés mást üzenhet, mint ami, ám sok esetben ez akár fegyver is lehet a távol lévő, esetleg bosszúra szomjas szülő kezében.

"A volt férjem a válás után egyszer csak nekem esett, hogy kéri a gyerekelhelyezés módosítását, ugyanis megtudta, hogy a jelenlegi párom 'csókolózik' a nyolcéves lányunkkal. Irgalmatlanul kiakadtam, az igazság ugyanis az, hogy soha nem történt olyan érintés vagy csókváltás, ami átlépte volna a legelemibb szeméremhatárt is. Csak éppen a volt a férjem meg a rokonsága olyan mondatokat csalogatott elő Emíliából, amelyek félreérthetőek voltak. Így lett a találkozáskor, búcsúzáskor kapott puszi csók, az ölelés pedig tapizás. Szóval üzenem mindenkinek, hogy nagyon figyeljen és vigyázzon. Legfőképpen pedig tisztázza a gyerekével mielőbb, hogy mi számít szeméremsértésnek, és mi fér bele a mostohával való kapcsolatba." (Névtelen fórumhozzászólás.)

"A lányom 11 éves volt, amikor elváltam, és az új párom olyan igazi nagy, csiklandozásra, mókára mindig kész pasi, akit a saját lányai is imádnak, és aki hamar megszerezte az én lányom kegyeit is. Néhány hónap után már visongva birkóztak, hajat téptek, egymás orrába, szájába 'másztak', mégse gondoltam soha rosszra. Egyszerűen éreztem, hogy ez így helyes, rendben van, ennyi, és nem több. Ha idegesít a dolog, legfeljebb azért, mert hangosan és sokáig tart a bunyó, és akkor én nem tudok olvasni vagy tévét nézni." (Tímea, 40 éves.)

A gyerek nyithat kaput

Szakemberek szerint soha nem szabad erőltetni a kapcsolat fejlődését, és azt az ütemet kell elfogadni, támogatni, amelyet a gyerek diktál. Vagyis ha a gyerek nem akarja megölelni, megpuszilni a mostohát, akkor azt messzemenőkig tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha a mostohaszülő legszívesebben agyondédelgetné a kicsit, mert annyira édes, annyira cirógatnivaló. Ha a helyzet megérik, a kicsi jelezni fogja, hogy egy lépéssel vagy többel, de beljebb engedte a lelkébe a mostohát.

"Az új párom meg a hétéves lányom imádják egymást, és megy a bunyó minden nap. Ám minden testközeli bunyó ellenére a lányom az első puszit több mint egy év után nyomta a párom arcára. Addig a puszi tabu volt. Csak nekem járt. Láttam, hogy a pasim a fellegekben járt, amikor az első, igazi mostohalányos kis puszi az arcára került." (Anikó, 35 éves.)

Szigorúan ellenőrzött érintés

Máskor azért marad el, vagy marad kontroll alatt az érintés, mert a másik gyerek számára kínos vagy fájdalmas a látvány, amint az apja vagy anyja egy idegen gyereket dédelget, esetleg több gyerek esetén valamelyik leállítja a nagyobb bizalomra, több ölelésre éhes vagy nyitott testvéreit. Olykor félelemből, máskor féltékenységből vagy elővigyázatosságból.

"Én szívem szerint állandóan kényeztetném Zsoltikát, a párom gyermekét, mert olyan nagyon kis manó arcocskája van, de a lányom egyszerűen nem viseli el. Elég, ha a közelembe settenkedik az apróság - ő négyéves, a lányom hat -, és már furakszik is az ölembe a saját lányom. Nem adhatok puszit, nem simogathatom meg, nem altathatom el. Semmilyen testkontaktus nem lehet a párom kisfia és közöttem. Ennek egyedüli akadálya a saját gyerekem." (Anna, 29 éves.)

Amikor a mostohaszülő nem igényli

Izgalmas kérdést vethet fel azonban az a helyzet, amikor a mostohaszülő maga utasítja el a testi kontaktust nevelt gyerekével. Ez jelentheti azt is, hogy párkapcsolatában is szegényesebb az érintés-lista, de azt is, hogy egyébként is problémák vannak a kapcsolattal. Ám arra is utalhat az elutasítás, hogy a gyereket - egy másik felnőtt, az ellenfél gyerekét - képtelen elfogadni. Rajta keresztül fejezi ki elutasítását, esetleg rosszallását az ellenség felé.

"Ádám és Hajni még kicsik voltak. Olyan tíz-tizenkét évesek, és valójában éreztem, hogy hamar elfogadtak. Néha odabújtak hozzám, puszit is adtak, csak éppen nekem nem jelentett örömet az érintésük. Még az illatukat sem szerettem, de azt persze nem mondtam volna el soha a páromnak. Hogy lehet azt elmondani, hogy a volt férjét érzem a gyerekein? Beszélgetni sokat beszélgettem velük, és a mai napig megmaradt a kapcsolat, támogatom is őket, de bizalmas kapcsolat soha nem alakult ki közöttünk." (Péter, 45 éves.)

Mit mond a pszichológus?

Gazdag Enikő szerint az érintés, simogatás a mostohaszülő és a gyerek közötti kötődés mélyülésével természetes dolog, a gond akkor van, ha ez átlép egy bizonyos határt, és már nem csak a szülő-gyermek közti szeretet kifejezése a célja. A nevelőszülős családokban gyakrabban fordul elő szexuális abúzus, hiszen a határok nem vérségi kötelékből erednek. A vér szerinti szülőnek oda kell figyelnie erre, és jelezni a mostohaszülő felé, ha úgy érzi, átlép az érintés egy egészséges mértéket. A gyerek kétségeit mindig komolyan kell venni, és foglalkozni vele.