Így lehetsz te is fotómodell

Ahhoz, hogy modell legyen valaki, első lépésként keresni kell egy ügynökséget. Ez történhet úgy, hogy személyesen ellátogatunk egyhez, vagy várhatjuk a véletlent. Én vártam a sült galambot. Hiszek a sorsban és gondoltam, ha modellnek kell lennem majd jön az magától, nem rohanom le a végzetet. Érettségi után Budapestre költöztem továbbtanulni. Ez a döntés hozta meg végül a galambomat. Kollégiumban laktam négy lánnyal egy szobában. Ez tökéletes kiképzés volt: az alkalmazkodás minden csínját elsajátítottam, ami később még nagyon jól jött a modellszállásokon. No, de ne siessünk úgy előre. Tehát az egyik szobatársam egyszer csak úgy döntött, hogy elmegy egy reklámügynökséghez regisztrálni. Én meg gondoltam, elkísérem. Úgy voltam vele, hogy ha bemegyek és levegőnek néznek, akkor tudomásul veszem. Ha viszont látnak bennem valamit, majdcsak szólnak. Szóltak is. Így kezdődött minden.

No tehát ott jártunk, hogy kerít az ember magának egy ügynökséget - jobb esetben. Ha ez kész, akkor a következő dolog egy portfólió készítése. Ez egy jó nagy (és idővel jó nehéz) album, amibe a fotóinkat gyűjtjük. Ez az első bökkenő, amin fenn szoktak akadni a lányok. Ugyanis ez nem egy ingyenes dolog. Olyannyira nem, hogy általában 100.000 forint egy alap, öt képet tartalmazó portfólió készítése. Erre az albumra viszont nagy szükség van a későbbiekben. Minél több jó kép van benne ugyanis, annál jobb munkákat lehet megcsípni.

Hogy néz ki egy fotózás? A casting után hazamegyünk, és éljük tovább az életünket. Egyszer csak hív minket az ügynökség, hogy megkaptuk a munkát, ekkor és ekkor legyünk itt és itt. Általában kora reggel kezdődnek a fotózások és estig tartanak. Van egy kis közös reggeli, majd jöhet a smink, haj, köröm, ruha. Miután minimum két órán át szépítgettek, nyilvánvalóan ezerszer jobban nézünk ki, mint pár órával előtte. Aztán elkezdődik a fotózás. Kiemelnék egy fontos dolgot: ilyenkor nem három képet készítenek rólunk, hanem több százat. Nyilván van olyan, amin suta az ember feje, vagy éppen pislogott, vagy furcsa volt a tartása. Több száz képből viszont van jó pár, ami majdnem tökéletes. Aztán jön még az utómunka, a legjobb barátom. Nem tudom, ki találta ki a photoshopot, de köszönöm neki, rengeteget segített vele. Nem kell izgulni a ráncok meg karikák miatt. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ennyi erővel bárki lehetne modell. Az alapnak jónak kell lennie. Az arcnak szimmetrikusnak, a szemnek és szájnak szépnek. Megfelelő sminkkel, hajjal, fényekkel és egy kis utómunkával bárkiről lehet jó fotót készíteni, de attól az még nem olyan, mintha egy modellt fotóznának.

No, tehát megérkezik az ember és azonnal dolgozni kezd. Reggelente be kell járni az ügynökségre vizitre, ahol adnak egy szép hosszú listát arról, hogy aznap hány válogatásra kell elmenni. Volt olyan napom, amikor 11 castingot jártam végig Párizsban. Természetesen ilyenkor a címek nem logikai sorrendben követik egymást. Néha egyik külvárosi részből a másikba kell utazni, aztán vissza, majd be a belvárosba és így tovább. Nagyjából egész nap metrózunk. Egy biztos: térképolvasásban mára profi vagyok. Aztán idővel a sok kutyagolás után, a nagy számok törvénye alapján bejön valami és végre kapunk egy jól fizető munkát. Majd következik a feketeleves! A megkeresett napidíjból ugyanis nem túl sok minden marad elszámolás után. Az ügynökség levonja a saját 20%-át, az anyaügynökség százalékát, az adót és az egyéb költségeket, amiket megelőlegezett nekünk (lakás, repülő, zsebpénz). Tehát összességében, ha az ember nem Kate Moss szintű modell, akkor azért ez nem egy kincsesbánya. Jól lehet keresni, de ahhoz sokat is kell dolgozni. Munkát szerezni pedig nem könnyű.

Hiedelmek cáfolása:
- a modellek nem gonosz fúriák, nem utáljuk egymást. Nekem eddig csak kedves lakótársaim voltak, akikkel nagyon jól kijöttem. A mai napig tartom a kapcsolatot velük.
- a modellek közül nem mindenki fogyókúrázza és kokainozza halálra magát. Nyilván vannak elrettentő példák, de attól még nem mindenki él így.
- azért nem mosolygunk a kifutón, mert az a kérés, hogy ne tegyük. Van néha olyan bemutató, ahol kérik, hogy vidámak legyünk. Nyilván jobb így végigmenni egy kifutón, mint morcos arccal, de ez nem a mi döntésünk.

Ezeket szoktam leírni azoknak, akik arra kérnek, hogy segítsek nekik. Akinek az olvasottak után még mindig kedve van modellkedni, csak buzdítani tudom. Nagyon klassz élmény, jó lehetőség. Az ember bejárja a világot, nyelveket tanul és tapasztalatot szerez már fiatal korában. Igen, azt hiszem, ha tudtam volna mindent előre, akkor is pontosan ugyanezt az utat választottam volna. Az ember végső soron nem futhat el a sorsa elől. Az én utam a kifutó.