Ő volt a tökéletes first lady

1919-ben Los Todosban járunk, ahol egy törvénytelen kislány született, Maria Eva Duarte, a mi Evitánk. Apja meglehetősen gazdag és igencsak nős ember volt, anyja pedig a család egyik háztartási alkalmazottja. Nem csoda hát, ha sanyarú élet jutott szegény kis Evának. Apja természetesen hallani sem akart róla, édesanyjával és négy testvérével tehát nagy szegénységben, egyik napról a másikra éltek. Mikor apja meghalt, annak felesége hatalmas perpatvar közepette megtiltotta a kislánynak, hogy az lerója kegyeletét édesapja sírjánál. Ez volt az a pont, amikor Eva egy életre meggyűlölte az arisztokráciát, a gazdagok világát. Az érzés mondjuk kölcsönös lesz, no, de ne siessünk úgy előre.

Szerelem, összeköltözés, lánykérés, megfűszerezve egy igazán nem mindennapi adalékkal: Evita tüzes temperamentumával. Eva már akkor elkísérte férjét minden politikai útra, szónoklatra, amikor még csak jegyesek voltak. A nép egyre jobban szerette őt szépségéért, eszéért, kedvességéért és mert tudták, hogy közülük való. Történt egy napon, hogy peronisták felgyújtották a Critica című újság épületét (meglehetősen éles kritikát mérve ezzel a lapra), minek következtében Peront letartóztatták. Más nő talán siránkozott volna ezen tehetetlenül, de Evitát más fából faragták.Fogta magát és ripsz-ropsz összetoborzott két-háromszázezer embert, hogy követeljék Peron szabadon bocsájtását. Be is jött a számítása, a férfi kiszabadult, mindenki örült, ők meg összeházasodtak. Kell ennél több a népnek? Kell hát. Nem árt egy kis juttatás a szegényeknek és egy kis lélekmasszázs. Evitától pedig hamarosan mindent meg is kaptak.

Miután férjét Argentína elnökévé választották, az kinevezte Evát a Munkaügyi és Szociális Minisztérium élére. Jó döntés volt. Evita rövidesen az argentin szegényréteg legfőbb támogatója és példaképe lett. Ott segített, ahol tudott: nőknek, szegényeknek, munkásoknak. Karrierje során több nemzetközi tárgyaláson is képviselte férjét és országát. Kitűnő munkát végzett, melyben - lássuk be - szépsége és elbűvölő modora is sokat segített. Időközben tökéletes first lady lett: kitűnő ízléssel, csodás hajkölteményekkel, mesés sminkekkel. Azonban akármennyire is igyekezett és akármennyire is szerette a nép, az arisztokrácia sohasem nyelte le a békát teljesen. Számukra mindig is egy munkás maradt, aki magasra mászott.
Ő tehát megvetette az arisztokratákat, akik megvetették őt. Patt helyzet. Ki tudja, mi lett volna a vége, ha a rák el nem ragadja szegényt megdöbbentően fiatalon. Mindössze 33 éves volt. Tudott a betegségéről, egy operációval menthető lett volna, de ő nem akart eltűnni kis időre sem a nyilvánosság elől. Amikor a betegsége már elharapódzott, 1952-ben (alig 40 kilósan!) elmondta híres búcsúbeszédét a Casa Rosada erkélyén, majd nem sokkal később meghalt. Még aki nem látta a filmet, az is biztosan emlékszik a Don't cry for me Argentina című számra, amely az Evitában csendül fel az erkélyen Madonnával. Nos, valahogy így búcsúzott: büszkén felszegett fejjel, szépen, bátran. Egy kékvérű argentin sem csinálhatta volna méltóságteljesebben, de nem ám.

Nem sokkal ezután egy kis puccs került a levesbe és elvették Perontól a hatalmat. Így kezdődött Evita holttestének zarándoklata. Sem eltemetni, sem kiállítani nem akarta a testet az új hatalom, így hát ide-oda cipeltették évekig! Állítólag meg is becstelenítették több ízben, de erre sosem volt bizonyíték. Meglehetősen jó munkát végzett a professzor, mivel a holttest még ennyi hányattatás után is épségben volt. Végül Olaszországban temették el Evát Maggie néven, egy kis temetőben. Ez még mindig nem a vég, csak egy kis pihenő szegény számára. 1971-ben ugyanis exhumálták, és visszaszállították Argentínába, ahol Peron ismét elnök lett. Ha hisszük, ha nem, Evita holtteste még mindig teljesen ép volt, így hát otthon a házukban gondoskodott róla Peron és új felesége.

Meglehetősen morbid elfoglaltság ez, szerintem egyetlen párterapeuta sem ajánlaná. Nem is tudom, nekik honnan jutott eszükbe. 3 év közös együttélés után elhunyt Peron, és Evitát is végre örök nyugalomra helyezték Buenos Airesben a Recoleta nevű temetőben. Gondosan eltemették, jó mélyre a kíváncsi szemek elől, egy speciális kriptában. A bennfentesek viszont még most sem tesznek lakatot a szájukra, és azt rebesgetik, hogy Evita teste még mindig teljesen ép. Ez vagy legenda, vagy csoda, vagy nagyon tudott az az orvos.