Nagyító alatt: régi játékok kontra új játékok

Egy harmadik feladata is van azonban a játéknak, ez a modellálás: a játékon keresztül, a fantáziánk élénk közreműködésével, kockázat nélkül élhetünk át olyan helyzeteket, amelyek a valóságban veszélyesek lehetnének.

A funkció nem változott, az eszközök annál inkább

Sokan és szívesen beszélnek arról, hogy a gyerekek ma már nem játszanak. A kijelentés így túl általános, ráadásul túlzó, hiszen játszanak a gyerekeink, és játszunk mi felnőttek is, csak máshogy és mással, mint korábban. Abban azonban biztosan igaza van a régi idők játékait visszakívánó embereknek, hogy az egyik legfontosabb játéktevékenység, a mozgásos játékok kikoptak az életünkből és ez valóban káros, valóban egészségtelen. A közös játék élménye azonban a mai kor játékeszközeivel is megvalósítható, éppen ezért érdemes nagyobb nyitottsággal körülnézni napjaink színes játékpiacán. Még akkor is, ha az ma már arányaiban talán túlzó módon kínál virtuális játékokat.

A kérdés pedig sokáig kérdés maradhat, hogy az előre kimódolt, részleteiben gazdag játékprogramok megtörik-e a fantázia szárnyalását, esetleg az interaktív játékok ennek éppen az ellenkezőjét érik el: az élet és a körülöttünk lévő világ tökéletesebb modellálását szolgálja. Az is biztos, hogy minden olyan játék, legyen az asztal körül ülő társasjáték, vagy több ember bevonását, együttműködését kívánó virtuális tevékenység - például a Honfoglaló - közösségi élményt ad, és fejleszti a társas kapcsolatok erősödését.

Régi idők nyomában

A régi idők mozgásos játékait elősegítő eszközök gazdagsága utolérhetetlennek tűnhet, ám mégsem, hiszen az ezerféle hinta, hintaló, ugrókötél, labda - vagyis minden, ami az ugrást, mászást, lendülést, dobást segíti - ma is elérhető, és csupán a szülő felelőssége, hogy labdát vagy számítógépes játékot vásárol-e gyermekének. A kreatív gondolkodást segítő "ősi" játékok, a sakk, a malom, a kártyajátékok is visszakacsintanak a mai boltok polcairól: néha retro formában, máskor teljesen új csomagolásban, esetleg virtuális formában, de elérhetőek számunkra.

Az "építőelemek" régen tiszta formában jelentek meg: csiszolt apró kövek, fa, műanyag kockák, később pedig a legó segítette elő az építő elme munkáját. Mindez maradt és elérhető, a számítógépes programok ezt csak fokozták, melyek segítségével egész épületkomplexumok, birodalmak építhetőek fel - tény ugyan, hogy csak a képernyőn, nyoma nem marad, csak a gép és az azt létrehozó ember memóriájában.

Az elmúlt évszázad játékai jellemzően az akkori életmódra (is) épültek, vagyis a játékeszközökben visszaköszöntek az akkori kor tárgyai, munkaeszközei, járművei. És a munka is. A gazdálkodással foglalkozó emberek gyerekei például játékból (is) végeztek mezőgazdasági munkát, állatokat gondoztak, növényeket ültettek, betakarították a termést. Ez ma valóban némileg torz formában jelenik meg: a virtuális farmjátékon keresztül, amely azonban valódi kötődést egy állathoz sem alakíthat ki, és a felelősségérzetre sem apellálhat, hiszen nem történik semmi, ha a virtuális kecske akár napokig nem kap vizet vagy takarmányt.

Érzékszervek helyett szimulálás

Közös elem a régi és az új játékok egy fajtájánál, hogy a gyerekeket a rendelkezésre álló erőforrások szerinti gazdálkodásra, takarékosságra próbálják motiválni. Ez akár a legegyszerűbb persely munkába állítását is jelenthette, de szót ejthetünk a Gazdálkodj okosan! nevű közismert társasjátékról is, amely eredeti formában ma is megvásárolható, de ennek mai korra szabott változata is népszerű.

Egy biztos: a régebbi korokban nagyobb hangsúly volt a csoportos és mozgásos, valamint a megfogható, szagolható, rakosgatható, vagyis az összes érzékszervre ható játékok gyakorlásán, míg a mai játékok egy jelentős részének a modellálás, ennél ismertebb kifejezéssel élve: a szimuláció az erőssége. A szimulátoros játékok sora aztán végtelen, hiszen a sportra alapozó - versenyautós, jégkorongos, focizós - játékoktól kezdve a lányok számára kifejlesztett, a külsőségeket célzó játékprogramokig minden elérhető. És végső soron, ha csak ez utóbbit hasonlítjuk össze a múlt hasonló játékával, akkor nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a kivágós-öltöztetős papírbabák ugyanezt az igényt elégítették ki, és tartósságát, hasznosságát, sőt célját tekintve sem voltak értékesebbek, kivéve, ha azt párosan vagy csoportban öltöztették a gyerekek.