980 grammal kellett születnie, hogy életben maradjon - Így szültem én

Ildi teherbe esése nem a véletlen, hanem tudatos tervezés eredményeként történt, mégis csodának számított.

"Azért vállaltunk gyermeket, mert az orvosok felfedezték nálam az endometriózis nevű betegséget, melynek az egyik terápiás eszköze a terhesség. Az orvosomtól a műtét és a hormonkezelés előtt kaptam három hónap türelmi időt, hogy teherbe essek. Ez már rögtön az első hónapban sikerült is, alig hittük el, hogy ilyen hamar összejött. Nagy csodának tekintem ma is, mert sok sorstársam képtelen teherbe esni - nekünk is csak 30% esélyünk volt. A jó hírre aztán gyorsan orvost kerestünk, és átgondoltuk az életünket, a lakhatásunkat."

"Arra ébredtem, hogy szivárog a magzatvíz"

A terhesség egészségügyileg zavartalanul telt, Ildinek ennek ellenére sok kihívással kellett szembenéznie.

"A várandósságom alatt nem volt semmi panaszom, energikus voltam, a munkahelyemen két ember helyett is dolgoznom kellett, de bírtam. A férjemmel egy kis lakásban laktunk akkor, a várandósságom hírére ezért úgy döntöttünk, megpróbálunk nagyobbat keresni. Mivel az én munkám adott több szabadidőt, így rám hárult a lakások végigjárkálása és a pakolás. Mire sikerült átköltöznünk az új lakásba, már nagyon fáradt voltam. Ráadásul ekkor történt a szeptember 11-i terrortámadás is, amikor pár napig nem lehetett tudni, hogy háború lesz-e, így aztán a fáradtságra a feszült hangulat is rátett. A hatodik hónap elején mentem betegszabadságra, úgy terveztem, hogy az utolsó hónapokat végre pihenéssel töltöm.

A családomban sajnos anyukámnál és nagymamámnál is előfordult koraszülés, én is nyolc hónapra születtem. Ezt még a terhesség elején elmondtam a választott orvosomnak, de az csak legyintett, és annyit mondott, éljek egészségesen, akkor minden rendben lesz. Október 2-án hajnalban, a 27. hét végén mégis arra ébredtem, hogy szivárog a magzatvíz."

Koraszülés, előjelek nélkül

Ildiék még nem készültek ilyen korai időpontban a baba megszületésére, így aztán nagyon megijedtek, és azonnal elindultak az ügyeletre.

"Amikor arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz, biztos voltam benne, hogy ez bajt jelent. Ezúton is szeretném figyelmeztetni az éppen babát váró anyukákat, hogy nincs mindig előjele a koraszülésnek. Más kismamának is feszül néha a méhe, de aztán elmúlik, nekem is néha egy picit keményedett a hasam, de mindig elmúlt.
A magzatvíz láttán annak a kórháznak az ügyeletét vettük célba, amelyben a választott orvosom dolgozott. Az ügyeletes orvos megállapította, hogy meg kell szülnöm a babát, mert a szivárgó magzatvíz nem állítható meg, a baktériumok oda kerülve megfertőzhetik a babát, és az nagyobb veszélyt jelent, mint ha megszülöm, és egy steril inkubátorban növekszik tovább. Szerencsés alkatom van, mert nagy baj esetén higgadt tudok maradni, ez most is így történt: ott ültünk a padon a nőgyógyászati rendelő előtt, és eldöntöttük, hogy nevet választunk a babánknak. A Laura mellett döntöttünk."

Mivel a kórház nem volt felkészülve ilyen pici baba megfelelő fogadására, így Ildit mentő vitte át egy klinikára, ahol mindent megtettek a szülés biztonságos levezetéséért is.

Az agyvérzés és az elvérzés veszélye is fennállt

"Kaptam egy ágyat a szülőszobában, a férjem hazament a ruháimért, majd vártuk, hogy beinduljon a szülés. Közben kaptam tüdőérlelő injekciót, aztán megrepesztették a magzatburkot, valamint oxitocint is bekötöttek, de a görcseim nem indultak meg. Aztán úgy tűnt, hogy elkezdődött a tágulás - mindeközben egyfolytában beszélgettem a kislányommal, hogy ő is és én is ügyesek leszünk, és nem lesz semmi baj. Epidurális érzéstelenítést is kaptam, mivel az lazábbá teszi a szöveteket, így kevesebb nyomás éri a baba fejét szülés közben, amelynek köszönhetően kisebb az esélye az agyvérzésnek.

Az orvosok nagyon segítőkészek voltak, és a férjem is bátorított. Mivel énekelek, a kitolási szakaszban könnyű volt oda irányítani a levegőt, ahová a megfelelő nyomáshoz kellett, így 18 óra 40 perckor viszonylag könnyen megszületett Laura. Valahogy annyira szerettem volna, hogy a szülés simán, gördülékenyen menjen, hogy nem álltam ellen a fájdalomnak, hanem beleolvadtam, és összedolgoztunk Laurával. A szülés után a méhlepény viszont nem akart leválni, hiába rángatták. Nagyon féltem, hogy el fogok vérezni, ezt el is mondtam az orvosoknak, akik elaltattak, és kitisztogatták a méhemet."

Nem lehetett tudni, hogy egészséges lesz-e

Laura 980 grammal és 33 centivel látta meg a napvilágot, így különleges gondoskodást igényelt. Az orvosok mindent megtettek érte, de nem lehetett tudni, hogy később marad-e nyoma korai világra jövetelének.

"Amikor Laura kibújt, a kötődés kialakulásának érdekében egy pillanatra odahozták hozzám: az fantasztikus érzés volt, nagy örömmel töltött el. Ezután elvitték, lélegeztető tubussal segítették a légzését, stabilizálták az életfunkcióit, és az intenzív osztályon inkubátorba tették.
Egy nagyon gondos és fantasztikus neonatológus volt akkor ügyeletben, akinek a mai napig hálás vagyok, nagy szeretettel és figyelemmel követte a lányom minden pillanatát. A magabiztos, szerető rutin erőt adott, hogy ennek a történetnek jó is lehet a vége. Amikor ilyen pici baba születik, akkor a legnagyobb nehézség számára az, hogy hirtelen kell alkalmazkodnia a kinti világhoz, miközben még semmije sincs kész arra, hogy éljen. Műszerek nélkül Laura nem tudott volna életben maradni. A szülés után rögtön fejni kezdtem a tejem, így egy szondán keresztül folyamatosan anyatejjel táplálhatták. 32 hetesen aztán már az orvos tanácsára mellre tehettem, és megszoptathattam."

Két évig kétségek között

Az orvosok egy része nem sok jóval biztatta Ildit, fogyatékosságot jósoltak a kicsinek. Ennek ellenére Laura jól fejlődött, és amikor elérte az 1350 grammos súlyt, átköltözhettek egy másik kórházba.

"Egy idő után Laura állapota olyan stabil lett, hogy átmehettünk a másik kórházba. Ez amiatt is nagy könnyebbség volt, mert oda én is beköltözhettem vele, így az éjszakák kivételével egész nap én gondozhattam. Az inkubátor ekkor már csak melegítésre kellett, Laurával ugyanis nem volt semmi gond. Haza azonban még nem vihettük, meg kellett várni, hogy eléggé meghízzon. A nővérektől addig mindent megtanultam a baba ellátásáról, fantasztikus emberek, nagyon sokat segítettek. Szilveszterre voltam eredetileg kiírva, a korai érkezése miatt azonban már december 11-én hazavihettük Laurát, két kilós súllyal.

Annak ellenére, hogy Laura egészséges volt, két évig még rettegésben éltünk. Különleges kezelést nem igényelt, de például ahhoz, hogy az egyensúlyérzéke kifejlődjön, rengeteget kellett hintáztatni. Szakember egyébként a mai napig kiszúrja, hogy koraszülött volt, de az átlagember szeme nem látja a különbséget. Semmiben sem lett visszamaradott, három és fél évesen például már olvasni is tudott."

A kislányt az édesanyjának, saját erejének, illetve a modern neonatológiának hála, semmi sem emlékezteti már első hónapjainak kihívásaira. Laura ma már tízéves, okos nagylány - holnap például zongoraversenyre megy. Szurkolunk neki.