Veca és Regina blog: "Igazi sellő vagyok, amin a húgom nagyon jól mulat"

"Egész kicsi korunktól az életünk része volt az egészséges életmód. Anyukánk soha nem főzött zsíros, nehéz ételeket és rendszeresen sportoltunk valamit." Veca egy barátnőjével a BSE Röplabdacsapatában játszott. Imádta, neki való csapatjáték volt. Ám sánckirály helyett végül csodásan daloló kicsi pacsirta lett. Profi helyett így maradt a hobbisport. Veca énjének része, hogy szereti a természetet és az állatokat, így mindig inkább a természetben űzhető sportokhoz vonzódott, mint a biciklizés vagy a futás, de ha a 'természetben űzhető' jelző mellé csatlakozik egy 'állattal űzhető' is, mint a lovaglás, az maga a teljes boldogság.

Nálam ez sportkérdés, némely tréfával volt vegyes. A Jóisten a fogantatásom pillanatában úgy döntött, kicsit 'júnóibbra' teremt, mint az átlagot. Ezen adottságaimmal, mellyel kicsiként amúgy nem igazán voltam tisztában, rendszeresen szokatlan dolgokat műveltem. Mikor hétéves voltam, a családom úgy döntött, talán a dzsúdó világa lesz, melyben sikereket fogok elérni. A második edzésen komoly sikert is értem el, lenyomtam 'térdeplő harcban' egy 14 éves normális testalkatú fiút... Biztos jólesett, de hamar kiderült, hogy ebben így nem igazán lelem örömöm. Később, 13 éves koromban, új kihívást kerestem, megkezdődött teniszcsillaggá válásom - majd be is fejeződött. Rájöttem, hogy annyit futni, mint amennyit ott kell, én nem biztos, hogy tudok. De az is lehet, hogy a koordinálatlanul pufogtatott szerváim hatására kitört két üvegblokk a teniszcsarnok tetején is hozzájárult ahhoz, hogy elmenjen a kedvem. Megtanultam alapszinten teniszezni, de ez is ennyiben maradt.

Termetem persze a kor előrehaladtával sem változott. Történt aztán úgy 22 éves korom táján, hogy épp egy hivatalban várakoztam sorszámmal a kezemben, mikor az egyik alkalmazott soron kívül beszólított egy tárgyalóba. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot. Az ügyintéző disztingvált volt egészen addig, míg be nem csukta az ajtót. Abban a pillanatban azonban, hogy kettesben maradtunk a zárt ajtó mögött, egy lelkesedéstől kicsattanó energiabomba ült előttem, aki megkért, hogy feszítsem meg a bicepszem. Ekkor annyira megdöbbentem, hogy egészen konkrétan nem találtam szavakat. Végül nagy nehezen sikerült visszakérdeznem, hogy 'ezt most miért is kéne nekem csinálni?' Mire ő könnyedén annyit felelt, hogy rátalált az ország egyik nagy szkandertehetségére és már látja, hogy nagy bajnok leszek. Na, ez olyan fuldokló röhögést váltott ki belőlem, hogy aztán meg emiatt nem bírtam megszólalni. Nyilván mondanom sem kell, hogy mi lett ennek a beszélgetésnek a végeredménye.

Ám mindenkinek megvan a maga sportja. Az enyém az úszás lett. Igazi sellő vagyok, amin a húgom nagyon jól mulat. A vízben szabadnak érzem magam, és órákat képes vagyok úszni. Kikapcsolja az agyam, edzi a testem és boldoggá tesz. Ahogy a fényképen is látszik, már a babakádban, úszószemüvegben nyomulok, hugi manócska arcára meg kiül: 'Ez normális? Be se fér a fürdőkádba, minek a fejére az az izé?'"

Janicsák Regina

Szeresd a tested, találd meg te is a sportod, és étkezz egészségesebben az Ez Zsír! programmal! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!