"Ne tartsd cikinek, ha feláll" - pasiszemmel

"Szia Marco!

A véleményedre lennék kíváncsi egy számomra kínos kérdéssel kapcsolatban. A barátnőimet hiába kérdezem, mindenki tehetetlenül vonogatja a vállát, ahogy én is. A történet a következő: három hete megismerkedtem egy sráccal. Éppen ebédeltem egy plázában, és helyet kerestem magamnak, ahová leülhetek, amikor kiszúrtam egy üres széket egy helyes fiú mellett. Megkérdeztem, szabad-e a hely, válaszul pedig egy óriási mosolyt kaptam. Miközben ebédeltünk, beszédbe elegyedtünk, és minden szuper volt. Aztán felállt, elköszönt, mert sietett dolgozni. Azt mondta, hív, és én biztos voltam benne, hogy így lesz. Nem tévedtem. Még aznap keresett, és randit beszéltünk meg másnap estére. Nagyon boldog voltam, egészen addig, amíg a randin szemtől szemben nem álltam vele. Nem mondom, hogy extrém magas lennék (173 cm vagyok), de ez a srác jó pár centivel alacsonyabb nálam (olyan 165-167 cm körül lehet). Ő is meglepődött, én is meglepődtem, de aztán úgy tettünk, mintha nem lenne gond ezzel. Azt javasoltam, üljünk be valahová, így is tettünk. Hihetetlen jó randi volt, nevettünk, iszogattunk, beszélgettünk, de amikor felálltunk induláskor, megint szembesültem a szomorú valósággal: tök kicsi. Felemás érzelmekkel mentem haza, de aztán olyan vicces SMS-eket küldött nekem, hogy nem tudtam nem belezúgni. Azóta ez megy. Akárhányszor találkozunk, folyton leültetem szegényt a legközelebbi étterembe, kiülős helyre vagy padra, bárhová, ahol ülni lehet. Olyan rettenetesen cikinek érzem, amikor jön mellettem. Minden nap azt kívánom, hogy nőjön egy kicsit, vagy menjek össze én, de ez nem fog menni. A barátnőim találkoztak velünk véletlenül egyik este a városban, először ciki volt, de aztán mindegyiket levette a lábáról a jó szövegével. Ezért mondtam, hogy senki sem tud jó tanácsot adni: a barátnőim megértik, hogy cikin érzem magamat mellette, de mindig hozzáteszik, hogy kár, mert nagyon helyes, kedves pasi, és ráadásul tényleg majd' megveszek érte, ha ülő helyzetben látom. Pár napja lefeküdtünk egymással. Meghívtam hozzám egy vacsira, a bor és a sok ülés meghozta a bizsergést, és azt kell mondjam, az ágyban semmit sem érzek apróbb termetéből, mert minden más téren igen jól fel van szerelve, plusz vízszintesen eltűnik az a pár centi mínusz. Minden csodás volt, kivéve, hogy reggel el akart kísérni a buszmegállóig. Jött mellettem, és én bunkó módon közben végig arra gondoltam: jaj, miért nincs rajtad legalább egy görkori, vagy miért nem járhatnak a pasik magas sarkú bakancsban. Szóval kellemetlen a helyzetem. Nagyon akarom őt, amikor ül, de ha áll, nagyon ciki. Mit csináljak?

Ancsa"