Jaipur, a maharadzsák rózsaszín városa

A papírsárkányok az évszak végének ünnepe, a Makar Sankranti idején szárnyalnak fel, és keltik életre Jaipur légterét. A helyi stadionban az ázsiai országok papírsárkány-virtuózai mutatják be tudásukat, ám a városi lakosok is égnek eresztik saját repülő szerkezeteiket. Ilyenkor az utcákról, az ablakokról, a teraszokról egyaránt színes papírszerkezetek szárnyalnak fel, aki pedig kedvet kapott, mi sem természetesebb, hogy a bazárban és az utcai árusoknál be is szerezhet egy színpompás reptetnivalót.

Sárgából rózsaszín, rózsaszínből terrakotta

Persze Jaipur a fesztiváltól függetlenül is rengeteg látnivalót kínál. A rózsaszín város India egyik viszonylag fiatal települése: 1727-ben alapította Sawai Jai Singh maharadzsa, aki ekkor már kissé szűkösnek találta a közeli Amber erődöt, ahol elődei éltek. A maharadzsa rendkívül művelt uralkodó volt, 17 nyelven beszélt, és szinte minden tudományban, köztük az asztrológiában is jártas volt. Ez utóbbinak Jaipur tervezésekor is komoly szerep jutott: a város kilenc négyszögre oszlik, amelyek az univerzum kilenc kozmikus rétegét jelképezik. A különböző szektorokba a maharadzsa a különféle iparágak képviselőit telepítette. Jaipur épületei ekkor még jórészt sárgák voltak, ám 1876-ban az akkori maharadzsa a walesi herceg látogatásának tiszteletére az egész várost rózsaszínre, a vendégszeretet jelképes színére festette. Mára a számos átfestés után és a homokkőből készült festéknek köszönhetően már inkább a terrakottára hajaz az épületek színe, de az egységes színvilág még így is impozáns látványt nyújt.

A Szelek Palotája

Jaipur legfontosabb nevezetessége kétségkívül a Hawa Mahal, a Szelek Palotája. Az épület érdekessége, hogy voltaképpen nem más, mint egy óriási homlokzat, rengeteg ablakkal - 1799-es építésének célja az volt, hogy az akkori maharadzsa, Pratap Singh asszonyai úgy tudják figyelni az utcai eseményeket, hogy őket mégse pillanthassa meg senki. A különös zárt-nyitott terekben és a valóban lenyűgöző kilátást nyújtó teraszokon mindig van valamilyen frissítő légmozgás, ezért kapta az épület a Szelek Palotája nevet. Lakhatásra azonban érthető módon nem ezt a palotát, hanem a Városi Palota, azaz City Palace nevű épületet használták-használják a jaipuri maharadzsák, köztük a mai maharadzsa is, akit szerencsés esetben akár meg is pillanthatsz palotája udvarán. A mai maharadzsa egyébként már nem gyakorolja hatalmát, de palotáját megőrizte.

Napórák és erődök

Jai Singh maharadzsa asztrológiai jártassága egy másik jaipuri nevezetesség felépítéséhez vezetett: a Jantar Mantar nevű csillagvizsgálót az uralkodó arra használta, hogy tudósaival együtt meghatározza a csillagok együttállásait, a napfogyatkozásokat, vagy épp a monszun közeledtét. A Samrat Yanta nevű napóra állítólag a világ egyik legnagyobb időmérő szerkezete, és ma is 2 másodperces pontossággal olvasható le róla az idő. A Yantar Mantar meglátogatásakor érdemes megfizetni egy helyi idegenvezető szolgálatait, különben a puszta látvány alapján nem sokat tudunk meg az egyébként igen látványos napórák és egyéb csillagászati műszerek működéséről. Miután alaposan bevásároltunk a világ egyik legnagyobb ékszerpiacán, a Johari bazárban, és megcsodáltuk a város látványát a hegytetőn álló Nahagarh erődből, érdemes kirándulnunk a várostól 11 kilométerre levő Amber erődbe, a régi állami központba. Az erőd egy magaslaton helyezkedik el, miközben palotája lent, egy tó közepén áll, ez utóbbi fogadótermét fantasztikus tükrök teszik még látványosabbá.