Varga Iza: "Következetes vagyok"

"Bizonyos szempontból szigorú anyukának tartom magam: mivel sokszor vagyok egyedül a lányokkal, következetesnek kell lennem, és fontos némi katonás rendet csempészni az életünkbe. Muszáj a nap végén kikészíteni a ruhát, hogy ne reggel kelljen ezen vitatkozni, vagy bepakolni a táskába, hogy ne az iskola előtt derüljön ki, ha a rajzórára gyártott piramis otthon maradt. Ezeket az egyszerű szabályokat megkövetelem, de csak azért, mert máshogy nem működik az életünk. Sok mindennel kapcsolatban viszont nem vagyok szigorú, és nem tartatok be merev szabályokat. Például az étkezések közben nálunk szabad beszélgetni, nem kell egyenes háttal, illedelmesen ülni. Vannak dolgok, amiket csupán a felnőttek lelki nyugalmának kiszolgálására hoztak létre, de ezeket feleslegesnek tartom. Ezt a hozzállást egyébként a gyerekkoromból hozom: az én szüleim voltak az első lázadók, akik sokkal nagyobb szabadságot adtak nekünk. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik, hiszen így a lányaimat is megkímélték egy sor felesleges feszültségtől."

Izabelláék családja annak ellenére összetartó, hogy a családfő gyakran csak hétvégén tud időt tölteni velük. "A férjem rendezőként gyakran vidéken dolgozik, így próbaidőszakban a hétköznapokat hármasban csináljuk végig a lányokkal. Hétvégén, amikor a férjem hazaér, oldottabb lesz a hangulat. Ahhoz képest, hogy nagyon sokan csak nehezen tudják összeegyeztetni a munkát a gyerekneveléssel, nekünk nagyon jó dolgunk van. Amikor már ketten sem tudjuk megoldani a helyzetet, akkor ott vannak az ugrásra kész nagyszülők, akik alig várják, hogy időt tölthessenek az unokákkal. Páratlanul összetartó családunk van."

A színésznő és férje nemcsak a gyerekek nemét nem akarta tudni előre, de az életük tervezésében is építenek a meglepő eseményekre. "Olyan furcsa fordulatokat vehet az élet, hogy nem tervezünk különösebb dolgokat, sem harmadik gyereket, inkább a jelen kihívásainak igyekszünk megfelelni. Mikor úgy éreztük, hogy csak akkor lesz kerek az életünk, ha lesz egy gyermekünk, akkor fogant meg Anna. Megvártuk, hogy mindketten azt érezzük, az égvilágon semmi sem fontosabb a babánál, hogy bármit feláldoznánk érte, és ugyanez történt Sári esetében is, őt is száz százalékos meggyőződéssel vállaltuk. Az anyaság egy nagyon furcsa változást hozott az életembe: világ életemben öntörvényű voltam, mégsem volt kérdés, hogy egy bizonyos pillanattól kezdve nem rólam fog szólni az életem, hanem a gyerekeimről. Még engem is meglepett, milyen könnyen engedtem át az elsőbbséget a lányaimnak, és milyen hamar belefeledkeztem az anyaság örömeibe."

Bár Anna lassan kamaszodni kezd, Sári pedig az iskolát kezdi majd, Izabella a nehézségek helyett a pozitív dolgokra koncentrál, illetve arra, hogy a lányok jó testvérek legyenek. "Ahogy szétnézek a környezetemben, minden korosztállyal megvannak a mindennapos gondok: a kétévessel az a baj, hogy kétéves, az ötévessel pedig az, hogy ötéves. Olyan időszak, ami könnyű, vagy a legjobb lenne, szerintem nem létezik. Nem hiszek egy ideális verzióban. Nálunk pont így jó a két lány közti korkülönbség, másoknál pedig az, hogy egymás után jöttek a gyerekek. Kivétel nélkül megvan a szépsége és a nehézsége mindegyik változatnak, és főleg az anyukák fejében dől el, melyiket helyezik előtérbe. Egy bizonyos szempontból tudatosan figyelek arra, hogy a lányaink jó párost alkossanak, és Anna ne érezze terhes kötelességnek, ha a húgával kell foglalkoznia. Nálunk a nagynak az a legnagyobb vágya, hogy ő is kicsi legyen, Sári pedig nagy akar lenni, mint Anna. Az utóbbi időben nagyon jól összecsiszolódtak, úgy látom, sokat és szívesen beszélgetnek, játszanak együtt, igazából számítanak egymásra."