"Pezsgő és boldog család vagyunk" - Keleti Andi mesél a gyerekvállalás örömeiről és nehézségeiről

Andi és férje két év házasság után döntöttek úgy, hogy készen állnak egy kisgyermek érkezésére. "Mielőtt a kislányunk megszületett, már harminckét éves voltam, és úgy tűnt, nem érdemes a gyerekvállalást tovább halogatni. Akkoriban a tánciskola kiszámíthatóan működött, a férjem egyedül is tudott rólunk gondoskodni. Pont jókor jött a pici, a sportolói karrierünk majdhogynem csúcson volt. Persze lehetett volna a nemzetközi versenyek miatt húzni-halasztani a dolgot egy ideig, de attól féltünk, hogy végül kiszaladunk az időből. Érettnek éreztük magunkat."

A speciális sportolói életet élő pár időbeosztását fenekestül felforgatta Viki érkezése, de jól vették az akadályokat, és fél évvel a baba születése után már ismét versenyeztek. "A baba érkezése teljesen megváltoztatta az életünket. Előtte a férjemmel egész délelőtt edzettünk, utána együtt ebédeltünk, majd késő éjszakáig tanítottunk. Mikor megszületett a gyerek, a férjem már egyedül ment a tánciskolába, én egyszer-egyszer megpróbáltam elmenni a babával a versenyekre, de ez se a babának, se nekem nem volt jó. A pici mellett nem tudtam versenyzőket vállalni, és Zoli sem tudott elég időt tölteni velünk, így Viki féléves korában eldöntöttük, hogy szépen lassan a válogatott szintű sportolóink számát leépítjük, és a hobbitáncra kezdjük helyezni a hangsúlyt. A szülés után elkezdtem újra mozogni, és fél évre a lányom születése után ismét profi magyar bajnokok lettünk Zolival - a próbák idején a baba aludt, vagy elvolt a járókában, mikor kellett, megetettem, babusgattam. Viki egyéves korában azonban be kellett lássuk, hogy a hobbiversenyzés sem megy a baba mellett, mert amikor elindult, már nem volt hajlandó a járókából nézni, mit csinálunk - ő akart a középpontban lenni. Eleinte nagyon nehéz volt a tánciskolás közösség után a homokozó szélére ülni. A szülés után a huszonegy éves férjem is fantasztikus változáson ment át, nagyon jól alkalmazkodott a helyzethez, és igazi oroszlánná változott, minden helyzetben védte a családját. Egyszer egy gyorsan közeledő autó elé is ugrott, hogy ne engem és a babakocsiban fekvő picit érje esetleg az ütés."

Bár nagyon sok új feladattal járt Viki nevelése, és sokáig Andiék sem akartak második gyermeket, végül 2005-ben megszületett Máté, és nem sokkal utána elkezdődött Andi tévés karrierje is. "Bár nagyon élveztük a babázást, úgy éreztük, hogy annyira megváltoztatta az életünket, olyan sok mindent elvesztettünk miatta - például egymás társaságát -, hogy több gyereket egyáltalán nem terveztünk. De mikor az első kínok elmúltak - Viki másfél éves koráig minden éjszaka többször is felkelt -, elfeledkeztünk a nehézségekről, és mikor három és fél éves lett a lányunk, megszületett Máté. Két gyerek persze háromszor annyi feladatot jelentett, de addigra jól beletanultunk bizonyos dolgokba. Most a fiam elsős, a lányom hatodikos, és hihetetlenül kiegyensúlyozott és boldog vagyok, bár közben az iskolába és a különórákra sokat rohangálok utánuk."

Máté féléves korában indult a Szombat esti láz című műsor, melyben Andi Kulka János partnereként szerepelt. A kétgyermekes anyuka a pici baba mellől is jól tudta irányítani az életüket, és a munka sem ment a gyereknevelés rovására. "Máté féléves korában indult a Szombat esti láz, és a próbák vagy az adás ideje alatt Zoli vigyázott a gyerekekre. Ez meglátszik a viszonyukon is, a fiam nagyon apás mind a mai napig. Most, hogy nagyok a gyerekek, heti két nap vagyok csak a tánciskolában, a többi napon a kollégáimra bízom ezeket a feladatokat, így én szabadon gazdálkodok az időmmel."

Andi és Zoli elégedett mostani életével, és nem terveznek több gyereket, a nagyok is adnak épp elég feladatot nekik. "Határozottan érezzük, hogy a teljesítőképességünk határán vagyunk, így nem tervezünk több gyereket. Nagyon szigorú anyuka vagyok, és hiába próbálok lazítani, nem megy. Igyekszem a legjobbat kicsikarni a gyerekekből, magammal is maximalista vagyok és a gyerekek is ebbe a csapdába estek, bár egyelőre nagyon jól tűrik. Rengeteget játszunk és sportolunk együtt, pezsgő és boldog család vagyunk. Van egy táncszínházunk, és műsort vezetni is gyakran hívnak, de túl sokat nem vállalok, nehogy a család rovására menjen. A tánciskolánk jelenleg is két hatalmas helyszínen működik, ez is rengeteg szervezéssel jár, hiszen a tanulóknak közösségi programokat is csinálunk. A sok munka ellenére viszont egyértelműen mindig a család áll az első helyen."