George Sand, a női Casanova

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon! Ha tanácsra van szükséged, írj Nórának a hogyanlegyekjono@gmail.com címre!

George eredeti neve Amandine Aurore Lucile Dupin, és 1804. július elsején született Párizsban. Édesapja katona volt, Maurice Dupin, akinek felmenői között több kékvérű arisztokrata, sőt király is volt. Édesanyja, Sophie-Victoire Delaborde egyszerű családból származott. Mivel édesapja korán meghalt, a kislány gyermekkora jelentős részét nagyszüleinél töltötte a csodaszép francia kastélyban Nohantban, ahol mindenki azon fáradozott, hogy a lányból méltó örököst faragjon. Későbbi műveiben előszeretettel használta ezeket a vidéki éveket, emlékeket, a tájat, az embereket.

Neveltetése fontos állomásaként 13-16 éves kora között jónevű, híres kolostorba küldték Párizsba, ami szintén nagy hatással volt későbbi munkásságára. Eleinte ódzkodott a gondolattól, hogy apácák között éljen, később viszont nagyon megszerette a kolostori életet, teljesen elmerült a vallásos hitben és ő is apáca szeretett volna lenni. Azonban nagyanyja erről hallani sem akart, ő más utat szánt a lánynak: egy jól jövedelmező házasságot mondjuk, mert hát mégis csak ez volt egy kisasszony dolga akkoriban, lássuk be. Akarata hamarosan teljesült, bár ezt a nagymama már nem élhette meg. Sand szépségének és jó taníttatásának köszönhetően hamarjában férjhez ment. Hitvese Casimir Dudevant báró volt, akivel Nohantba költöztek, hogy ott kezdjék meg közös életüket. A házasságból két gyermek is született: egy fiú 1823-ban, Maurice és egy lány, Solange 1828-ban. Gyerekek ide vagy oda, a családi élet nem volt mindig idillikus, sőt idővel teljesen megromlott a viszony a báró és neje között. 1831-ben a házaspár közös döntése alapján szétváltak. George lányával együtt Párizsba költözött, míg volt férje és fia Nohantban maradtak. Mivel hivatalosan csak négy évvel később váltak el, a nő párizsi tartózkodása amolyan bűnös romantikus vándorlásnak minősült eleinte. Ki is élvezte a dolgot alaposan!

Párizs mindig is a művészek kedvelt helye volt, egy olyan város, ahol mindenki megtalálhatta mindazt, amit keresett: ihletet, pezsgő életet, intellektuális közösséget, testi örömöket. Főhősnőnk is imádta a várost, amihez teljesen új stílust választott magának: a szabad, önálló, szexualitásában nem gátolt nő imidzsét. Férfiruhába bújt, csizmát húzott, szivarozott. Rengeteg híres és ígéretes költővel, íróval ismerkedett meg, többek között Jules Sandeau-val, akivel azon túl, hogy szerelmi viszonyt folytattak, egy közös regény írásába is fogtak. Nem tudom pontosan, hogy működik a társírás, nekem elég furának tűnik, hogy egy ilyen személyes munkát, mint az írás, ketten is lehet csinálni, de úgy fest, nekik sikerült. Elkészült a Rose et Blanche című regényük, ami közös álnév, Jules Sand alatt jelent meg. Innen jött egyébként később a George Sand írói álnév is. Amint megvetette a lábát Párizsban mint író egyre több más művésszel is megismerkedett, számos közülük szeretője, szerelme, élettársa is lett. Valaki csak napokra, valaki évekre. Rövid liezonjai közül íme néhány: Prosper Mérimée drámaíró, Louis Blanc politikus, Louis-Chrystosome Michel, Pierre-François Bocage, Félicien Mallefille író, Balzac, hosszabb kapcsolatai között pedig olyan hírességek is feltűntek, mint Alfred de Musset író, költő vagy Frédéric Chopin zeneszerző, akivel nyolc évig alkottak egy párt. És a sornak még nincs vége, csak az érdekesebbeket említettem.

Többek között szoros baráti viszonyt ápolt Marie Dorval színésznővel is, így a rossz pletykák szerint nem csupán a férfiak iránt érzett vonzódást, hanem leszbikus kalandokba is keveredett. Sok-sok szerelme mellett egyébként számtalan híres barátja is volt, Liszt Ferenc például, de Balzackal is jóban voltak, ahogy élete végén Gustave Flaubert-rel is. Amint sikeres és ismert író lett, egész Párizs rá szegezte tekintetét, ő azonban fittyet hányt mindenkire és élte az életét, hol a szerelem magaslatain, hol a pokol kínjai között. A végletek nője volt, szeszélyes életéből pedig rengeteget merített munkáiban. Nyilván, aki megismer minden lehetséges emberi viszonyt, kapcsolatot, érzést, az könnyen kerek történetté tudja formálni azokat. Szabadon élt, szabadon szeretett, mindent megtapasztalt, amit lehetett. A világ pedig tátott szájjal figyelte, hogy már megint mit csinál, miért és mi lesz belőle. Nem volt olyan pletyka Párizsban, ami ne úgy kezdődött volna, hogy George Sand már megint...

Rendkívül impulzív magánélete mellett remekül tudott dolgozni. Az irodalom területén valami teljesen újat, frisset, függetlent alkotott, könnyen és gyorsan írt, a szavak csak úgy peregtek az ujjai alatt, ami meglehetősen jó anyagi forrásnak bizonyult a későbbiekben. Első saját maga írt könyve az Indiana volt, ami már George Sand álnév alatt jelent meg és hozta meg számára a sikert, az anyagi biztonságot. Könyvét nem csupán a közönség imádta, de a kritikusokat is meggyőzte, Sand pedig ünnepelt, elismert és gazdag lett. Ezután már nem volt megállás, sorra írta a jobbnál jobb romantikus regényeket, történeteket. 1849-ben megelégelte a párizsi levegőt, valami új inspiráció után kutatva vidékre költözött a családi kastélyba, amit nagymamája halála után ő örökölt. A váltás jó hatással volt munkásságára is, egyszerű vidéki történeteket, elbeszéléseket kezdett írni, aminek szintén nagy sikere lett. Ünnepelt íróként élte le élete hátralevő részét, szinte minden évben kiadott egy újabb könyvet, amit szakadatlan lelkesedéssel olvastak az emberek. 72 éves korában Nohantban halt meg 1876. június 8-án, több napi szenvedés után. Franciaország egyik legnagyobb írójaként gyászolta.

Miért érdekes George Sand? Bátorság kell ahhoz, hogy úgy éljük az életünket, hogy ne foglalkozzunk vele, mit mondanak rólunk. Hogy ne bántsanak a pletykák, hogy el tudjuk engedni a gondolatot: meg kell felelni másoknak. George Sand eldöntötte, hogy belőle nem lesz jól nevelt feleség. Fogta magát és - bár nem valami példamutató, ahogy egyik hírességről a másikra szállt - írni kezdett, sikeres lett, szeretője volt, ha úgy tartotta kedve, szenvedett, örült, bánkódott és nevetett. Egy szóval tapasztalt. Mit? Az Életet, amiből mindig jó nagy kanállal merített.